Két szerb pópa szorgoskodott apám
nyitott koporsója körül, a halál rutinos
ügynökei egy kiadós ebéd után, jólesik
a mozgás, jólesik a tánc, jólesik a tömjénfüst
átlátszó köpenyében a keringő.
Egy üveg olcsó vörösborral
megszentelni a szemfedelet, miután
az vörös ronggyá zsugorodik,
hát kérem ez is a szerb pravoszláv liturgia része.
Fordítsa meg az apját, mondta nekem
olyan hangsúllyal, mint mikor a katonatisztek
vigyázzt parancsolnak a holtfáradt kiskatonáknak,
hogy a lábak az ajtó felé mutassanak.
A keringő, a hangoskodás hirtelen megszűnt, amikor
észrevették papi ingembe fűzött kollárét,
az egyetlen jelet, mely tanúsította, hogy én is pap vagyok.
Megadták a tiszteletet apámnak, igaz egy
kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel.
Nem haragszom rájuk, apám sem a sírba leeresztő kötél
hangjának halotti hörgésére hasonlított.
Két szerb pópa szorgoskodott apám nyitott koporsója körül, a halál rutinos ügynökei, kiknek ez már a
harmadik temetésük volt, és szerettek volna minél előbb túlesni ezen a hétköznapi, mondhatni
unalmas szertartáson. Vjecsna japamja, vjecsna japamjaaa, énekelték a kis becskereki
temetőkápolnában olyan hangerővel, hogy a mennyezetről a koporsó fedelére hullott
mészlemezeket alig győztem lesöpörni. A koporsó négy sarkába vörösbort löttyintett az egyikük, és a
finom fehér anyagból készült szemfedő egy szempillantás alatt rózsaszín ronggyá
zsugorodott. Fordítsd meg apádat, hogy a lába az ajtó felé legyen, mondta a szertartást vezető
pópa olyan hanglejtéssel, mint amikor a katonatisztek a kiskatonáknak vigyázzt parancsolnak. A
tömjéngőzős kis kápolnában megfordították apámat. Mintha keringőre invitálták volna
rokonaimat, mindenki forogni kezdett, én magam is. Ebben az ijesztő táncban hirtelen lecsúszott a
sálam, és megvillant fekete ingembe csúsztatott kollárém, az egyetlen jel, mely elárulta, hogy katolikus
pap vagyok. A két pópa meghőkölt, láttam az arcukról, hogy legszívesebben mindent újra
kezdenének, talán halkabban, nyugodtabban, méltóságteljesebben, minden parancsosztás nélkül, hiszen
egy paptársuk édesapját temetik, nem pedig egy jelentéktelen vén cigányt.