„Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül…”
(Berzsenyi D.) B. D. „szárnyas idejére”
I.
Ezúttal bejelentem:
új időszámításba kezdek!
Reggel van, s megvirradtam,
ezért kellene, hogy
a múltamat elsirassam?
II.
Miért is ne kezdhetnék
új időszámítást, pl. ha
ma hétfő van, miért ne
lehetne kedd vagy szerda?
Ha november van, miért
ne lehetne október vagy
szüzek hava, így is
kifakul a vize a tónak,
úgyis kifullad a lomb
ellenállása, s vele
a korona is lehull,
elhal a dal, s nem szól
már az örökzöld dallam
III.
Megállítva belső óráimat,
a perc- és a másodpercmutatóit
egymásról leválasztom,
mától a kerek órát mérem,
a szögletes keretet
is kerekre kerekítem,
a napórát a falon
is megfegyelmezem!
Gátat vetek a nagy
sürgésnek-forgásnak odabenn!
– maradjon titok,
ami annak készült,
maradjon kontroll alatt
a benti fönt-lent.
IV.
Nézd inkább a robajló
folyót, mint tünteti el
medrében a tegnap belelépő
lábnyomát, a taposómalmok
cölöpként kimeredő oszlopait,
felette álló híd ívnyomát,
az örökmozgó idő folyamát.