Utcai Dávid: Kozmikus napló, 2017
„nehéz szart enni látomások nélkül”
Allen Ginsberg
nem hallok
soha időben
apró sejtek hiányból
összeállnak nagy
vicces elefánt-szervekké
tükörképem jég-
virágos középső ujját
nézem a repedésekben
cigarettadaráló még
nedves csöpögő
tölgyfa hordó
lenni akarok
egy ugrás magassága
fegyver veszély
természeti csapás
eső szirom
akarok lenni
2 milligrammos
mély ágy a nyár
nem is létezik olyan
közel vagy hogy nem
látlak a tér mögötted
ismeretlen lepedő
köhögésem ízetlen
mint az istené
nézlek az ágy
alól és látom
a kezed lógó oltár
benne kereszt
rajta én
tudom végül nem
az üveg kis lyukait
fogja szilánkosra törni
a jégvirág tudod hogy
nem a tükörképem lesz
az tudjuk tudjuk tudjuk