kígyóbőröm úgy hámoznám
le magamról mint a citrom héját
egy rossz öltöny amit nem lehet levetni próbálom
szabni varrni egyes helyeken szűkíteni
másokon szélesebbé tenni ne érj hozzá
bűzlő göcsörtös ujjaiddal csontos kígyófogaid
tartsd tőlem távol amikor a csönd legalább
1,6 méter mély úgysem fog számítani
úgy viszonyulunk egymáshoz mint a villanykörtékhez
ha kiégnek óvatosan kikapcsoljuk az áramellátást
levetjük a zakónk gombolunk kettőt ingünkön
közben négy kilót káromkodunk
ingatag végtagokkal mászunk fel le a létrán
aprólékosan kicsavarjuk és újat rakunk helyére
olcsó égő vagyok nincs az a foglalat ami
megtart ezért szabom zakóm ezért csúsztatom
le a kígyófogakat mint egy sebész hogy
alakítsam hogy jóvátegyek valamit
szócsövemen folyik ki a tű a cérna és a varrógép újra forrók
a nedvek egy villanykörte gyulladt fel a fejem fölött