Li Taj-po-változatok
I.
a langyos ősz újra meztelenre vetkőztet,
mintha még nyár lenne, de most már
csak óvatosan nyalogatnak körbe
a napsugarak,
a lassan már spanyolfallá vált fügefa mögött
a nyugágyban csukott könyvvel kezedben
a felhőket bámulva várod, hogy elmúljon
belőled a világ
kiálltál az ősz eleji langyos záporba
meztelenül, na de mégis mit vártál ettől?,
semmit, és éppen ez volt benne a legjobb,
elengedtél minden szándékot, lemosattál
minden elhatározást, álltál csak ott
megszabadultan
egy nap, amikor már elég öreg leszel hozzá,
hogy ne csak a műveidből, az életedből is
papírhajót hajtogass,
ráncosra repedezett, kopár sziklák hátterével,
meztelenül és borgőzösen
egy csónakból
magadhoz öleled a teliholdat, és elmerülsz az
Öreg-tó majdnem mozdulatlan és sötétzöld
tükre mögött