(B. I. emlékére)
A literátus mester
félig lehunyt szemmel
egy kézzel írt füzetből olvasott,
s már nem is a tananyagot
boncolgatta, de egy éteribb világot
festett, mit olyaddig egyikünk sem látott,
melyben naponta randevúzni
hívott Radnóti, Nagy László, Krúdy,
na meg több különc barátot
nyerhettél: a két Cholnokyt vagy Csáthot,
s ha tovább mertél bolyongani
e vidéken, az avantgarde apostolai
vittek odébb a képzelet kocsiján:
a renitens Kassák vagy Füst Milán,
és megállnod innen már nem lehetett,
mert a regényeket s a verseket
nem olvastad csak, de érezted, élted,
s fantázia nélkül már nem volt élet
az élet, s ha ki is csengettek az óra végén,
hitted, tudtad lelked legmélyén,
hogy a romlandó anyag helyett
a makacs, alkotó képzelet
sarjadhat csak az öröklét reményén,
s hogy e világi léted legvégén,
ha ki is lépsz az idő tömlöcéből,
megtisztulván kéjtől, szenvedéstől,
egy eonon át fényben, szabadon
létezhetsz, mint élő szépirodalom.