arannyal futtatott képkeret a szoba fehér falán, berámáz, s a közönség nézi, ahogy szenvedek, nevet a színész baján. zavarja minden apró mozdulat,   hogy nem szórom ki a titkokat. virágok helyett üveget dobálnak, a szoba visszhangot ad a...

Feszülj meg velem egy ölelésben Suttogd el a mindenség titkait Lehelj a vállamra minden kételyt Hogy a bőröm karcolják fogaid Hallgasd nyakamon dobbanó szívem Kopogj be fáradt lelkem ajtaján Kutass a pókhalós kacatok közt Neked egy szűk hely...

a világ izzadó tenyérbe temetett arc csalóka, ferde szemvillanás sárba fulladt erkölcsösség halál előtti szívdobbanás keresztre feszített becsület aranyként csillogó szürke por embertelenebb, mint az ember hiénák táncából aranykor...

Élek, olyan ostobán, mint fűben felbukott haldokló bogár – a föld húzza már, de unja, és az eget bámulja lágyan, hová is látna máshová, kinek ennyi az élete – s a pusztulása, és társa sincs hozzá, ki majd elássa, ha az elmúlás...

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökűl ha kihúnysz: oly szomorú ember nek lenni

Mint a gyermek, ha kincset talál, csillogó üvegcserepet: dicsekedne, de inkább zsebébe rejti, s mikor már senki se látja, megáll, körbenéz, nyitja tenyerét, arcát emeli az égre, s a színes cserépbe beleles: ó, micsoda új világ, színpatakok...

II.   egy nap, amikor leveszed magadról ezt a sokáig használt földi nevet, újból meztelen leszel végre, kiderül majd végleg:   névtelenül születtél, egyedül élsz, névtelenül alszol, és egyedül néha félsz, névtelenül gondolkozol,...

Váróteremben véges az élet. Tekerednek rám leplek és álmok. Konyhánknak sarkában porfény dereng, S benne valami lassan eléget.   Kutyám mellettem. Mi is a neve? Hozzám bújik, felejti a fánkot, Mert ami csont volt, elásva hús lesz....