Szabó Benke Róbert Hanami című fotósorozatáról
„Ahogy öregszel, azzá válsz, akinek mindig is lenned kellett volna.” David Bowie
Szabó Benke Róbert törökkanizsai születésű vizuális művész munkássága a kortárs vajdasági (magyar) képzőművészeti szcéna egyedi és üde színfoltja. Huszonnyolc évnyi távollét után 2019-ben tért vissza szülővárosába, ahol azóta is aktívan alkot, ráadásul a helyi kulturális élet egyik mozgatórugója, hiszen ő a Kulturális Zóna elnevezésű kiállítóhelynek és közösségi térnek a művészeti vezetője.
Több mint harmincéves művészi munkásságát egyebek között az otthon jelentésének keresése és az identitáskutatás hatja át. Számos alkotásában vizsgálja az otthon fogalmának komplexitását, érzelmi tölteteit és jellemzőit. E téma kutatásának mind a mai napig elkötelezettje, az élet dinamikájának a változásával bekövetkező szemléletváltozásokkal együtt. Elsődleges kifejezőeszköze a fotográfia.
Hanami a címe annak a fotósorozatnak, amelyet Szabó Benke Róbert 2020-ban kezdett el készíteni, a hovatartozás és a gyökértelenség összetett kérdéseire keresve a választ. Az otthon esszenciájának keresése egészen új irányt vett, amikor Szabó Benke Róbert visszatért szülővárosába. Budapesti élete és munkássága során művei megalkotásához barátai, kollégái vagy akár önmaga szolgált modellként (különféle jelmezekbe öltöztetve), Törökkanizsán a saját kertjében található virágok kerültek a fényképezőgépe lencséje elé. Az otthon nem korlátozódik a benti, intim térre, hanem kiterjed az átláthatatlan természet rejtelmes területére.
Jól ismert Japán és a japán kultúra iránti vonzódásról, és ez a Hanami-sorozatban is kibontakozik. A sorozat fotói nemcsak a tematikájuk tekintetében „japánosak”, hanem a távol-keleti esztétika és gondolkodásmód is megnyilvánul rajtuk. A fotók egyszerűségre törekednek, csupán néhány motívumból épülnek fel, és a színekre és formákra helyeződik a hangsúly. Tömör megfogalmazásúak – szinte olyanok, mint egy japán haiku –, így egyfajta meditatív szemléletmódot tükröznek. Minden egyes lefotózott virág tekintélyt parancsoló jelenlétet sugároz, közelről láthatjuk a vibráló szirmokat, amelyek egy meghatározhatatlan, ragyogó napfényt árasztó színes háttér előtt tűnnek fel.
A sorozat címe valamivel bővebb magyarázatot igényel. A hanami a cseresznyevirágok nyújtotta látvány élményét és tiszteletét jelenti. A szakura ünnepe és a hanami hagyománya a japán kultúrában nagyon fontos és népszerű esemény, és több, mint pusztán virágok nézése – közösségi élmény is. Barátok, családok és kollégák gyakran együtt élvezik a cseresznyevirágok szépségét, és együtt ünneplik magát az életet. A hanamihez szorosan kapcsolódik a mono no aware fogalma is, amely annyit jelent, hogy „a mulandóság szépsége”. A cseresznyevirágok elenyészése és lehullása is mindennek a részét képezi. A mono no aware arra világít rá, hogy az elmúlásban is rejlik valamilyen szépség és érték. Azt hangsúlyozza, hogy az érzelmek és a szépség megélése, még ha rövid ideig is tartanak, értékes és mély nyomokat hagyhat. Semmi sem tart örökké, de ez az érzés inkább édesen melankolikus, mint pesszimista, és némi múlt iránti nosztalgia is áthatja. A mono no aware vajdasági pandanja a tiszavirágzás.
Művészetének (és életének) vezérmotívuma a szeretet/szerelem. Hanami-sorozatával az Edward O. Wilson által bevezetett biofília kifejezés is párhuzamba hozható, amely „a veleszületett emberi vonzalmat jelenti az élet más formái iránt, olyan kapcsolatot vagy elfogadást, amit a körülményektől függően gyönyörűség, a biztonság érzete, félelemmel vagy akár visszatetszéssel elegy bámulat hív életre”. Wilson szerint evolúciós alapja van az ember más élőlényekhez, a természethez fűződő ösztönös vonzódásának. Az ember kapcsolatra van teremtve, kétirányú kötődése van. Egyrészt embertársaival érzi magát közösségben, másrészt a természettel. A biofília élménye az ember számára biztonságot ad, olyan szükséglet, mint a ruházat vagy a táplálék. Emellett a Biophilia Szabó Benke egyik kedvenc zeneszerzője, Björk albumának is a címe. Művészünk számára a zene is meghatározó szerepet tölt be, egyrészt fontos inspiráció, másrészt a zenehallgatás segíti a gondolatai rendezésében, valamint abban, hogy minél közelebb kerüljön belső énjéhez – akárcsak a kertészkedés.
A kertészkedés meditatív, csendes tevékenység, amely sok időt, türelmet és odafigyelést igényel. A kert pedig a belső harmónia és lelki békesség jelképe. A megérkezés színhelye, az egyéni fejlődés, spirituális felemelkedés vagy az életút metaforája. Ahogyan a kertben a növények nőnek, fejlődnek és virágoznak, úgy a felnövés is egy folyamat, amelynek során az egyén személyesen és érzelmileg is növekszik.
A kerttel való foglalkozás előzményei az Az én kertem címet viselő in situ installáció és a Gink Go elnevezésű performance, amelyet az ideiglenes otthonává váló Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeum átriumában található japán stílusú (!) zen kertjében alkotott meg az ott megrendezésre kerülő önálló kiállítása során 2019-ben (Az ellenállás gyengéd stratégiái. Kurátor: Branko Popović). Ha távolabbi pillantást vetünk a múltba, akkor láthatjuk, hogy a Koreni – Gyökerek (2005) című sorozat egyetlen színes fényképén a művészt látjuk gyerekkorában, pompázó rózsákkal teli kertben ünnepelni a születésnapját. A gyermekkori tapasztalatok és élmények is rendkívül fontosak, mind a személyes, mind pedig a művészeti fejlődés szempontjából. A gyermek- és tinédzserkorban átélt érzések, kapcsolatok és környezeti hatások olyan alapokat teremtenek, amelyekre a művészek később gyakran építik fel saját művészeti világukat, így ezeknek a gyökereknek a megértése, amelyek a korai évekre nyúlnak vissza, kulcsfontosságú lehet a későbbi alkotói munkában. Szabó Benke Róbert számára a kert már gyermekkora óta kiemelkedő jelentőségű, majd a lázadó tinédzserkor során elhanyagolódik a szerepe, hogy később az egyetlen hellyé váljon, ahol békés nyugalomra tud lelni.
A kert mellett a gyökér is fontos motívuma művészetének: mindkettő mélyen gyökerezik az emberi létezés és kultúra talajában, szoros kapcsolatot teremtve az ember és környezete között. A gyökér mint téma már tinédzserkorában megjelent a Fölszedjük gyökereinket címet viselő sorozatában (1987), de akkor még teljesen ösztönösen, a tudatalatti bugyraiból bukkanhatott elő, majd ezt követte a Koreni – Gyökerek című fotósorozat (2005), amely valójában archív családi fotókból áll. Szabó Benke szerint sokat segítettek neki – ahogyan ő nevezi – a „gyökérkezelési” folyamatban, abban, hogy eltávolítsa a múltban felhalmozott felesleges és káros elemeket. A gyökérkezelés egy gyógyító procedúra, amely gyakran kellemetlen és fájdalmas élmény, de lényegében a változásra irányul, és végül jobb eredményhez vezet: egyensúlyhoz és stabilitáshoz.
Művészetének kiindulópontját az a mély és személyes igény képezi, hogy megértse az otthon lényegét, és megtalálja azt – az emlékeiben, önmagában és nem utolsósorban a kertjében. A Hanami-sorozat eddigi munkásságának kulminációs pontja, ez az az állomás, ahol (újra) hazatalál.
