Lázár Tibor és művei
Lázár Tibor festőművész a végsőkig átgondolt, lecsupaszított és elvonatkoztatott tárgyi valóságért rajongó, úgynevezett szalonfestők úri táborába tartozhat. Valóságos porcelánherceg, különc előkelőség a festők között. Alkotásaiban ikonikus gipszstukkó álcát öltenek ábrázolásai. Nem ritkán ovális vagy kör alakú festményein a múltba révedést, képi pillanataink aranykori töredékeit izzítja fel. Nyers derengésű, szürke árnyalatos víziói egy törékeny porcelánvilág intimitását, érinthetetlenségét, egyszerre múlhatatlan és törékeny szakralitását jelölik.
A személyes identitástudaton túl őt a csoportos identitástudat is szenvedélyesen foglalkoztatja. Kimértség, technikai kiforrottság és magabiztos tömörítő készség jellemezi. Ecsetkezelése bravúros, stilizációja kiváló, eredeti. Elsősorban a figuratív szemléletmód foglalkoztatja, miközben villogó, valóságot felülíró széles pásztákkal visszafogja a túlzó valóságtartalmakat. A villogó, szikrázó ecsetvonások hangulatát követi. A népszerű rikító színvilág helyett inkább a különleges fakulások színfoltozását választja. Bravúros rajzi elemekkel és variabilis pöttyözésekkel tarkítja a jelenkorba ágyazott múltidézéseit. Pop-artos fogásokkal hangolja fel a krúdys érzületeket: az óvilági élményt, az ezredforduló bódult hangulatvilágát. Pompás békebeli éveket, a giccses-gobelines úri világot, a porcelánvázas motívumokkal ösztönzött aranykori polgári életformát. Eközben elbújik a múlt biztonságában, hisz a modern kori identitástudatunk leginkább a békebeli nyugodt, kimért szellemiséget vágyja vissza. Nosztalgia? Talán az (is)… A kényelmes életvitelhez való ragaszkodás természetes igény. A modernizálódás is a múltbéli tapasztalások és jó hagyományok ötvözetével, kölcsönhatásaival együtt jön létre.
Lázár Tibornak a múlthoz és a múltbéli hagyományokhoz való viszonya összetett. Ő maga nyugtalan/nyughatatlan, ábrándos, de távolságtartó. Mégis derűsnek tartjuk: miközben élvezetes, röpködő, széles pásztákkal csipkézett gipszstukkó-érzületű, hullámzó ecsetvonásokkal dolgozik, megkövült utópisztikus gondolatokat vetít a valóságunkba.
Sőt, visszaröpít bennünket a letűnt/békebeli „régi, szép időkbe” is. Úgy tűnik, különös képessége van, hogy a jelen és a múlt ellentmondásosságát kibékítse egymással. Az idősíkokat egybecsúsztatja, pontonhídként használja. E szándéka miatt különösebben nem is lepődünk meg gobelinérzületet keltő mesteri csendélet-kompozícióin, az olykor oda nem illő (halott, akasztott madár, disznófej), vagy művészetidegen, giccses elemeken. Olykor lágynak és álmatagnak tűnik, de megmosolyogtató és cinikus is tud lenni. A régi giccses motívumok mellett: humoros. Különleges a Benczúr Gyula mester képi örökségéből átvett, kiemelten új szerepkörbe juttatott két egymást döfködő játékos ördögfi. Árkádia szerethető későbarokkos mitugrászai, a népmeséink által is kedvelt, pop-artos közegbe juttatott pazar humorú, incselkedő-bohóckodó figurái.
Lázár Tibor gyakran provokál bennünket, ám az idegeinket borzongató ellentétességeket, fura kombinációit mértékkel használja.
Magokat csipkedő énekesmadarai, az úri módon biztonságos kalitkájából bármikor szabadulni tudó tollászkodó arapapagáj, és az ollóit fitogtató terebélyes folyami rák (vagy homár?) a 19. század végi békevilág szerény díszletei, melyek egykor a polgárok otthonát gazdagabbnak, előkelőbbnek mutató, az iparosodás szaporítókészsége által olcsón megvásárolhatóvá vált falikárpit-motívumok lehettek. Merész e feltárt, harmonikusnak hitt, és mégis ellentmondásos, megbotránkoztató, különleges képi világ a madáretetőivel, felhőpuha tafotarongyaival, csipkéivel, fodraival. Gyümölcsös csendélet, egy kis frivolitással: halott fürjjel ékesítve. Száraz virágokkal ékesített koleszterinmentes virágcsendélet. Disznófejjel és homárral ékesített gyümölcsöktől roskadozó pazar asztal. További gunyorosságok: „klorofill, kalcium, kalóriák…”
Művészi mondandója és szándéka kapcsán sokat beszélhetnénk a pop-art stílushóbortjáról, a trash-art lopakodó mellékrendeléseiről. Vagy akár titokzatos és közönséges utcaművészetéről is. Banksy szókimondó ingerületeiről, a nagyvilág szunnyadó lelkiismeretét provokáló, szórópisztolyos fali pingálmányokról, amelyek alkalmasint értékesebbek lehetnek a múzeumokban tárolt műalkotásoknál is. Az utca profán művészete mára egybefonódik vagy együtt hat a modern kori művészetekkel, de akár a modern technicista korszak gyermeki játékaival is.
Igéző művi formavilágának különleges reggelizőasztal-kompozíciói akár a performanszot is
elbírják. Játékelemekből kiépített porcelánfigurák lettek élményvilágának a legújabb tárgyiasított hősei. A gigászi erejű robothősök, a lökhajtásos repülőgépezetekben megtestesülő modern kori világmegmentő képregényfigurák a világi gonosz testi erejével vívnak, vetekednek. A művészet veszélyes vizeiben pedig rettentő cápafejszobrocskák leselkednek ránk.
Lázár Tibor művészete forradalmi erejű, merész pop-artos porcelánszobraival máris túlszárnyalta Jeff Koons vizualitását. Itt egy megújuló világról van szó, melyben pszeudokulturális sallangok hol ádáz harcot vívnak a természettel, hol szövetséget kötnének vele. Végezetül: miközben művészemberünk furcsa, különleges érzületeket, ingerületeket tereget, a mi hagyományokon nevelkedett lelkünket is edzésben tartja.
