Rác Gyöngyi grafikái
Az idő érzékelésének témája számos művészt foglalkoztatott az idők során. Ezen alkotók sorában áll Rác Gyöngyi is, akinek bemutatandó grafikai sorozata az említett motívumot vette alapul. A fiatal képzőművész, akit elbűvölt az idő témája, a következőképpen fogalmaz: Az idő fogalmának megragadása és megértése univerzális szinten mindig is valami, amivel, mint emberi lények, mindig küzdünk.
Rác Gyöngyit még gyerekkoromban ismertem meg Újvidéken. Ennek köszönhetően volt szerencsém egy talpraesett alkotó személyes fejlődését és alkotói folyamatait is közvetlen közelről követni. Gyöngyi a kezdetek óta az otthonát, hovatartozását, saját gondolatmenetének folyamatát önmegfigyeléssel elemezte, tudatosan igyekezett megismerni az idő érzékelését, és ezen törekvésének eredményeit a munkáiban is következetesen alkalmazta. Eleinte ez kísérletként indult, később viszont komoly tanulmánnyá nőtte ki magát. Ebből a koncepcióból ered legújabb grafikáinak sorozata is. Alkotásaiban az idő érzékelése, illetve múlása, a pillanat mulandósága foglalkoztatja, amelyeket különböző emlékekkel és érzelmi állapotokkal hoz párhuzamba.
A hétköznapi megszokott, ismétlődő történésektől kezdve az emlékezetes pillanatokig mindent papírra vetett, hiszen egyrészt az emlék megőrzése tesz teljessé egy személyt és annak identitását. A nap történéseit és a különböző érzelmi állapotokat egy skála segítségével ábrázolja, és szöveggel egészíti ki, amelyet hangulatgrafikonnak, illetve Moodgraphnak nevezett el. Ezek a papírra jegyzett skálák egyrészt vázlatként szolgálnak a leendő alkotásokhoz, másrészt pedig kiállítás alkalmával a tárlat szerves elemét képezik, és egyfajta útmutatóként is funkcionálnak.
Gyöngyi grafikonjai precízen, analitikus hozzáállással tapasztaltatják meg a nézővel a gondolatmenetét és az időérzékelését. Módszeresen és szabályszerűen kezeli önvizsgálatát, „kutatásának” eredményeit pedig organikus absztrakcióként dolgozza ki. Önmegfigyelésének forrásai lehetnek akár a legintimebb pillanatok vagy társaságban való tevékenységének megmutatkozásai, amelyeknek mások is szemtanúi.
Az emlék gyakran már a közelmúlt visszaemlékezés-folyamatában elkezd különbözni az eredeti, megtörtént eseménytől. Idővel az emlék és a megtörténtek közt alig lesz párhuzam. Tegyük fel, hogy minden személy, aki egy adott pillanatban jelen volt egy eseményen, a későbbi visszaemlékezéskor más-más pillanatot talál kulcsfontosságúnak. Az emlékek szubjektívek, és az egyén emlékei eltérhetnek másokétól. Az is előfordulhat, hogy az emlékeinkben a történések vagy élmények sokkal érdekesebbnek tűnnek, mint amilyenek valójában voltak. Innen kiindulva feltehető a kérdés: ha az emlékeinkben a történések sokkal szebbek, mint amilyenek valójában voltak, akkor a valós történés feledésbe merül?
Grafikáit nem mindennapi megoldással dolgozta ki, így például az 10080 című grafika túlnő a kétdimenziós alkotáson, és részben domborművé alakul át. Ezeken a munkákon a kompozíció két részre osztható. Az előtérben egy áttetsző, apró mintákkal megfaragott plexi helyezkedik el, mögötte pedig maga a nyomtatott grafika található, így egy bizonyos vizuális mélységet kap az alkotás. Együtt egy egészet alkotnak, és a szokatlan grafikai eljárás teszi különlegessé.
A Currents (Áramlatok) című grafika a sorozat legkiemelkedőbb példája. A címe egy szójátékból ered, két angol szó, a „current events” (aktuális események) összeolvadásából. Az áramlatok valaminek a folyamatos, egyenletes mozgását jelentik, míg az aktuális események a jelenleg zajló hírekre, eseményekre vonatkoznak, ami közös bennük, az az időbeni változás és az állandó mozgás. Az említett alkotást a felhők vonulása, a Földön lévő vonalak mozgása ihlette. Gyöngyi röviden összefoglalta gondolatait, amelyek a grafikája mögött állnak: Az első fénykép, amelyet az Apollo–17 űrhajóból készítettek a Földről, adott nekem inspirációt. A kép formája, különösen a kör a négyzetben, vonzó volt számomra, és ezt felhasználtam ahhoz, hogy saját alkotásaimban kifejezzem a felhőáramlatok szépségét és összetettségét. Az idő is fontos szerepet játszott az inspirációmban. A kép és az abban rejlő perspektíva arra ösztönzött, hogy gondolkodjak az időről és az idő múlásáról. A sorozat többi alkotása is az idő és tér témakörére épült, tökéletes köröket ábrázolnak négyzet alapon.
Az idő múlásával a Földön lévő áramlatok folyamatosan változnak és alakulnak az időjárás és az éghajlat hatására. Ugyanígy az idő múlásával az emlékeink is változnak, módosulnak és áramlanak, ahogy az eredeti érzéseink és emlékeink idővel halványulnak vagy mélyülnek. Mindkét esetben az idő múlása befolyásolja a folyamatok dinamikáját és a változásokat.
Az emlékek gyakran határosak a múltról való képzelgéssel. Idővel a pillanat érzése, a fejünkben lévő kép aurája és a befejezett cselekmények elfakulnak bennünk. A múlt nem változtatható meg, viszont az emlék, amelyen az elképzelés alapszik, igen. Ezzel együtt a gondolatok és érzések az emlékkel kapcsolatban szintén megváltoznak. Krízishelyzet után az ember hajlamos komikus emléket alakítani a szomorú vagy stresszes helyzetekből. A múlttal kapcsolatos cselekedetek lezárultak, viszont az ugyanezekre a történésekre való visszaemlékezés állandóan változik önkéntelenül, akár apróságiban is.
Az idő múlásával a múltbeli érzelmi élmények – legyenek azok jók vagy rosszak – kezdenek halványulni, és elveszíteni az erejüket az érzelmi hatás szempontjából. Az érzelmek intenzitása fokozatosan csökken, és ahhoz, hogy ugyanolyan mértékben érezzük át a pillanatot, mint az emlék létrejöttének percében, egyre nagyobb erőfeszítésre van szükség. Az emlékek frissen tartása egy módja annak, hogy az emberek megőrizzék és tiszteljék azokat az élményeket, amelyek alakították az életük. Ebben segíthetnek különféle képi eszközök, mint az emlékekhez társított tárgyak. Fizikailag állítunk emlékeztetőket, legyen az akár egy fénykép a falon, vagy ha meghatározó jelentőségű eseményről van szó, egy emlékmű jelenik meg a városban. Gyöngyi grafikái is bizonyos szinten ezek közé az „emlékeztető alkotások” közé tartoznak, az emlékek állandó jelenlétéről tesznek tanúbizonyságot.
