Butterer Kiss Márta:  A grafikai eszközöktől a szövés világáig

Argyelán Zita művészeti kutatása

A képzőművészetnek ma már nincs szigorúan meghatározott határa. A múlt század elején még három ágra osztották: festészetre, grafikára és szobrászatra. Napjainkra, több mint száz év elteltével, a képzőművészet fogalma mindazon művészeti ágakat felöleli, amelyeknek eredményét nézni és látni lehet, célja pedig nem valamilyen konkrét használati funkció kiszolgálása. A képzőművész eszmei alapjának lényege, hogy gondolatainak megfogalmazására egy autonóm műalkotást hozzon létre. Manapság a kortárs művészet világa sok új ágazattal gyarapodott, így a képzőművészeknek is nehezebb megtalálniuk a megfelelő kifejezőeszközt, amellyel gondolataiknak fizikai alakot kölcsönöznek.

  Ebben a felújult és megnövekedett képzőművészeti világban kezdett el kutatni Argyelán Zita, aki nemrégen fejezte be tanulmányait az újvidéki Művészeti Akadémia grafika szakán. Mestermunkája és -kiállítása, amely 2021 áprilisában a Duna utcai Veče dron muzike (VDM) műtermében került megrendezésre, ezen kalandjainak az eredményét szemléltette. Mint egykori felkészítő tanára én is ellátogattam erre a kiállításra.

  A kiállítótérbe érve megpillantottam Zitát, aki úgy ült ott alkotásai között, mint Alice Csodaországban. Nagy mosollyal az arcán kezdett beszélni a kiállított grafikáiról. Képzőművészként megértettem a szeretettel bemutatott alkotások teremtőjét. Grafikai nyomatai a biomorf művészet világát tárták elém, és a linogravúra mint grafikai eljárás lehetőségeit.

  Először a különböző monokróm felületek ritmikus kompozíciója ragadta meg a tekintetemet, és csak amikor közelebb léptem, akkor vettem észre, hogy miért is választotta Zita a linogravúra technikáját. A felületek és formák textúrájának gazdagságát a mélynyomás és magasnyomás kombinációjával kapta meg. A grafika alaptörvénye, hogy a papír minősége, vastagsága és tisztasága is rendkívül fontos. Munkái között több száraz nyomat is található, amelyek ezeket a csodálatos felületi kvalitásokat tükrözik a fehér papír domborzatain.

  A sötét és világos formák kontrasztjával és az absztrakt kompozícióival Zita ügyesen játszik a néző percepciójával, ugyanis nem lehet rögtön észrevenni, hogy motívumait a herbáriumok virág- és levélnyomatai és azok formái ihlették meg. Emiatt sorolhatjuk be a biomorf művészet irányzatába, ugyanis Zita érdeklődésének fókuszában is az organikus formák, a természet és életformáinak kifejezése és bemutatása áll.

  Zita lelkessége, kísérletezései és kutatása azért is asszociál Alice-ra Csodaországból, mert vizuálisan egy ismeretlen és szokatlan, természet ihlette világba vezet be minket. Ha jobban átgondoljuk Zita kezdeti állomásait, már akkor is nagyon megfontoltan és ügyesen kombinálta a papírok közötti lenyomatott levelek préselt formáit a grafika lehetőségeivel – egészen a matrica felületeinek mechanikus feldolgozásától a grafikus nyomatig. Már a modernizmusban sem a forma felismerése volt a lényeg, hanem a művész játéka a képzőművészeti elemekkel és a vezető eszme megvalósítása. Zita alapeszméjének lényege felkelteni a néző érdeklődését, olyannyira kíváncsivá tenni, hogy feltegye magának a kérdést: hogyan érte el a művész az előtte álló mű képzőművészeti világát?

  Beszélgetésünk alatt Zita elmesélte, hogy amíg a biomorfizmust képviselő művészek alkotásai után kutatott, rábukkant egy művészre, Karl Blossfeldtre (1865–1932), akinek a munkássága igencsak inspirálóan hatott rá. Ez a kevésbé ismert fotóművész 1928-ban könyvet adott ki A művészet ősformái (Urformen der Kunst) címmel. Blossfeldt fotóin a növényi formák egyszerűségükben olyan vizuális hatást keltettek, mintha nem is növények, hanem építészeti objektumok lennének. A vizuális élmény nem a reális motívum elvárt hatását gyakorolta a nézőkre, hanem egy szokatlan és új látványt adott a megörökített formáknak. Zita pedig ugyanezt tette grafikai nyomatain a linogravúra lehetőségeinek teljes mértékű kihasználásával.

  A kiállítás megtekintése után beszámolt nekünk arról, hogy kísérletezései milyen érdekes és új eljárásokig vezették el. Nagyon izgalmas módszert talált, egy furfangos eljárást, amellyel a herbárium préselt növényei új köntöst kaptak. Nem szeretném itt most elárulni a látottakat, mivel Zita találmánya egy új eljárás, amelyet csak a jövőben szeretne alkalmazni. Ezt csak azért említem meg, mert ismerve széles körű érdeklődését, tudom, hogy nem csak kíváncsian, de elszántan és komolyan mélyül bele sajátos művészeti kutatásaiba.

  Mindez egyáltalán nem lepett meg, mert már hosszabb ideje szövéssel is foglalkozik. Emlékszem, hogy 2019 augusztusában a moravicai/bácskossuthfalvi művésztelepen is már érdekes szőtteseket produkált. Visszaemlékezve, ezek a kisebb méretű alkotásai a vonalak és a textúra összhatásával ragadták meg a nézőt. Ma élvezettel önkénteskedik a péterváradi Atelje 61 szövőműhelyben. A szövés és a grafika is meghatározott fegyelmezettséget vár el az alkotótól, és lassú folyamatot diktál. A munka előtt vázlatokkal tervezik meg az alkotás végső kinézetét. Zita higgadt és nyugodt természete ötvözte a két különböző ágazat adottságait, az ő sajátos módján. Óvatosan bánik a színtónusokkal, de inkább a formák kifejezőképességeivel foglalkozik, nem feledve a taktilis élmény kihagyhatatlan elemét: a textúra gazdagságát. A többrétegűség jellemzi minden egyes művét, amit első pillantásra olyan ügyesen és jól elrejt a néző elől, hogy csak azok élvezhetik a feltárásukat, akik nem csak felszínesen nézik alkotásait.

  Zita olyan kapacitású fiatal művésznő, aki a kortárs képzőművészet világában újító erővel fog játszadozni a hagyományos és biztos módszerekkel, és minden alkalommal friss és egyedi műalkotásokkal lep majd meg bennünket.