…Maurits Ferenc tárlatának megkülönböztető jegye, ami így nevezhető meg: tárlat a tárlatban. Mert a balkáni tervezet és a leendő útvesztőhöz vezető munkavázlatok sorozatába tartozó képek mellett itt látható a Bori Imre halálakor és halálára készült triptichon, a három képből álló, a tárlat más képeitől elütő és könnyen megkülönböztethető kompozíció. Ezen a három szorosan egymásba tartozó képen a líra dominál, a lírai beállítódást megfogalmazó szürke sok változata mind a vonalak elrendezésében, mind a képfelület színezésében. A halálnak egy másik arca és egy másik története a Bori Imre-triptichon. Itt szó sincs útvesztőről, de nincs szó az egymásba ékelődő vonalak és színek erőszakosságáról, itt nem a gyilkos mozzanatok uralkodnak, nem a harsány szenvedés, hanem az enyhülést nem hozó líra, a szürkébe ágyazott, befejezett, már nem folytatható csend. Nem az elnémított élet, hanem a halál csendje. Költők kísérleteztek sokan és sokáig ennek a csendnek a megszólaltatásával, sokszor sikertelenül. Maurits szürkéje megszólaltatta a halál csendjét.
Bori Imre alkotásainak és műveinek sorában külön, kitüntetett helye van a Szenteleky Napoknak. A rendezvény alapítását kezdeményezte, arculatát rajzolta meg, vezette több éven át. Nyomon követte történetét, folyamatos jelenlétével megőrzésének helyi szándékát erősítette. Ezért mondható, hogy Maurits Ferenc lírát felragyogtató triptichonja a legjobb és legillőbb helyen kerül most bemutatásra. Valóban tárlat a tárlatban, külön szín és külön esemény, sajogtató és megdöbbentő, a legtöbb, ami mondható: a szürke árnyalataiba fogott líra az elmúlásról, az őszről, Szenteleky akácairól hulló levelekről.
(Részlet Bányai János Maurits Ferenc festő sziváci tárlatának megnyitójából. Elhangzott 2004 őszén. A Bori Imre-triptichon reprodukálva most jelenik meg először. A szerk.)