Mint üvegre felkent
festmény, olyan
ma reggel a világ:
kontúrtalan, képlékeny,
szélein lecsordul,
a végtelenbe csöppen.
Lelkemre is két ámbraszín,
pirinyó folt,
nehogy feledjem,
nem belőlem sarjad,
s nem tőlem függ
a Minden,
s hogy jó lenne
lelépni innen,
mielőtt a nagy Festő
mogorván megébred,
rongyot ragad,
szétmaszatolja
s végleg letörli a képet.