Szerző: Gergić Ena: Tejfogak II.
talán mégis a félelem,
hiszen senki sincs közel,
azok se, akik lehetnének,
talán mégis a félelem.
amikor ott a félhomályban,
a résnyire nyitott ajtónál,
a teraszon a hideg lelkek,
amikor ott a félhomályban.
hogy mekkora a távolság,
az ágy, az ajtó, az asztal,
a gerinc, a kar, a mellkas,
hogy mekkora a távolság.
aztán a neszek, a suhogás,
a fülben doboló kétely,
a józan elme hangjátéka,
aztán a neszek, a suhogás.
egy lassú, vétlen mozdulat,
alig lebbenő függöny,
homlok elé hulló hajtincs,
egy lassú, vétlen mozdulat.
s végül platánfák lombja,
túl a kristályos láthatár,
repedések, lávapatakok,
s végül platánfák lombja.