narancsszínű lángokban ébred
a borzongás,
lúdbőr járja a halandói testeket,
szólj szívednek,
lassabban pumpálja véred.
ezer arccal vigyorog
a faragott töklámpás,
félelem hagy holtan titeket,
hova lett lázadó kedvetek?
fehér csuklyás szellemek
temetőkapuból nézik,
évszázados játék, ha kísértenek,
mégis túlórai műszakként végzik.
a hideg éjt nevezik „bátyus” testvérnek,
s ha elballagok előttük,
miért érzem lábaimat ilyen gyengének?