Ma már látom, nem én vagyok
ki e földön nyomot hagyott.
Ittlétem csak tétlen szándék,
szinte mintha állva járnék.
Énem nincsen, szétszóratott,
elvetettek, mint a magot.
Mások haszna aratásom,
igazammal sírom ásom.
Szétszakított minden egység,
világi az összes szentség.
Hol a hazám? Hol az énem?
Kiben, miben kell megélnem?
Maga távol önmagától:
Attila az attiláktól.
Mégis enyém mind az öt én,
s hazám is van: Senkiföldjén.