Szégyen, hogy a cipőd talpa karton,csónakod lyukas, tört az eveződ.A túlpart homályos, távoli erőd,elhagyott gyerekként botorkálsz a parton. Szárnyaid a ruhatárban leadtad,ködből és sárból szőtték meg ruhád,a folyó szelleme így sem enged át,fűszálnyi hídjához nehéz vagy. Bóbiskol a révész, álma mint a szikla,mélységbe csábítja, zsongító a sodrás,lopj egy lélekvesztőt, nincsen jobb megoldás,fizetség a szívedből kipattanó szikra.