Jano Blanca festészetéről
Az ember erkölcsi és érzéki kiteljesülésében a színek központi szerepet játszanak. Johann Wolfgang Goethe az ember érzelmi fejlődésében a színek hatását a legmagasabb rendű személyiségfejlesztő szépérzék kategóriába sorolja. Egy szín, amely az őseredet természeti jelenségének legfelső fokán áll, lehet egyéni, összességében harmonikus, részben karakteres, de mindenekelőtt mindig határozott és jelentős, közvetlenül érintő hatással van a személyre.
Jano Blanca kishegyesi születésű, Szabadkán élő alkotó festészetére is erősen hatott a színek határozott és érzéki világa. Fiatalon, tizenöt évesen kezdett el festészettel foglalkozni. Festőművészeti diplomáját 2021 decemberében szerezte meg. Leginkább olajjal készült alkotásokat láthatunk tőle, vásznain a fény, a színek és az érzelmek együttes megnyilvánulását kutatja és alkalmazza.
A fiatal alkotó a különféle színskálák használatával keresi a kapcsolatot a művész és a festményein szereplő alany(ok) között. A keresett és kutatott kapcsolat, kötődés nélkülözhetetlen elemét képezi művészetének. A kialakult kötődés a művész és alanya között pszichológiai tényezőkön alapszik, amit egyrészt az alany portréja határoz meg, másrészt az ecsetvonások és az alkotói folyamat, amely ösztönszerű, nem tudatos döntéseken alapszik. Alkotásaira nagy hatással vannak a nem mindennapi s olykor igen megrendítő emberi történetek, érzelmek és érzéki kiteljesülések, amelyeket a megfestett alanyok önként adnak át önmagukból, s mely történetek nyomait az emberi arc rendületlenül őrzi.
Figuratív, egyedi festészeti jellemét az arckifejezések értelmezésében a színek megfelelő használatában lelte meg. A színeket sokszor az arc központi részének érzi, alapvetően meghatározzák festményei hangulatát, és egy új dimenziót, szimbolikát adnak át a megálmodott vásznakon. Éppen ezért előszeretettel keresi az azonosságokat és a szélsőségeket az átadott történetekben és élményekben, s fest rétegekből álló lazúros képeket, ahol az érzelmek egyenként vissza tudják adni a színek megfelelő használatával a művész által „átélt” érzelmeket és impulzusokat. Festészetében természetesen előfordulnak pasztózus munkák is, amelyeket főként erős, határozott színárnyalatok jellemeznek. Éppen ezért fontos számára a színekben megtalálható érzés és a bennük rejlő indulat egyéni alkalmazása. Kolorisztikus ötletei szoros összeköttetésben állnak meghatározó és könnyen felismerhető személyiségével, jellemvonásaival, amelyek inspiráló erejüknek köszönhetően közvetlenül érintő hatást gyakorolnak a nézőre is.
Az Egy szomorú bohóc cigarettázik című festménysorozatában Blanca arra volt kíváncsi, hogy egy egyszerű fehér maszk elrejti-e valódi érzelmeinket, vagy inkább intenzívebben hat ránk. Festménysorozatához a szűk baráti, illetve családi körét kérte fel modellalanynak, akiknek élettörténetét, kedves emlékeiket, esetleges traumáikat és a feldolgozás folyamatát személyesen is ismerhette. A kiválasztott alanyok arcára fehér arcfesték, „maszk” került fel, így azzá válhattak, akivé csak szerettek volna. Az érzelmekkel folyton kísérletezni kívánó fiatal alkotó ez alkalommal arra volt kíváncsi, hogy egy fehér arcmaszk hogyan fog hatni a már kialakult személyiségre, könnyebb-e kifejeznünk, illetve elűznünk a már megtanult sematikus viselkedésünket, érzelmeinket. Blanca személyes tapasztalataiból megtudhatjuk, hogy a lefestett alanyok közül voltak, akik megnyíltak, és teljesen megfeledkeztek alaptermészetükről, ezáltal élvezni tudták az immáron szabad és tiszta egyéniségüket, akadtak azonban olyanok is, akik egészen fiktív karakterekkel tudtak csak azonosulni, amelyek valójában nem is ők voltak. Blanca a válogatás során azokat a portrékat emelte ki, amelyek nem a szokványost és a megfelelési vágyat tükrözték a lefestett alanyok érzelmeit kifejező gesztusok által. Számára ez jelentette alkotómunkájának első szakaszát, amikor kikísérletezte, hogy valójában mindent fontos-e megfesteni egy adott képen, vagy elegendőek a főbb motívumokat támogató festékfoltok. Az Egy szomorú bohóc cigarettázik festménysorozatot egy fénykép inspirálta, amelyet Blanca csupán egy pillanatra látott barátja telefonján, majd csupán a sorozat megfestése után találkozott az ötletet adó fényképpel, amely Bruce Davidson 1958-ban készült, The Dwarf című fotója.
Az Us (Minket/bennünket) című festménysorozatában a Paul Ekman által tanulmányozott hét alapérzelemre fókuszál, az arccal való kommunikációra, a makro- és mikro-arckifejezések értelmezésére. Emellett arra kíváncsi, hogy a színek hogyan befolyásolják ezt az észlelést, valamint arra, hogy a kiválasztott érzelmekhez melyik szín társul, melyik az, amelyik a legjobban át tudja adni azok teljes körű skáláját. A festménysorozat inspirációforrásaként így az emberi arc szolgált, hiszen arcunk a legfinomabb és legösszetettebb izmokkal több mint százezerféle arckifejezést és állapotot tud közvetíteni. A mimikák részben reflexszerűek, részben pedig tudatosan irányíthatóak, és genetikailag kódoltak. Ugyanazok az izmok működnek, amikor mosolygunk, haragot, undort és szomorúságot érzünk, hovatartozástól, nemtől függetlenül. Arcunknak köszönhetően állandó önkéntelen kommunikációt végzünk, akár kifejezzük, akár elrejtjük érzelmeinket. Blanca modelljei ennél a sorozatnál nem olyan személyek, akiket jól ismert, hanem olyanokat kért fel, akiknél magának a felkérésnek az elfogadása is bizonytalan volt. Ez alkalommal az igenek és a nemek fele-fele arányban oszlottak meg, ami további tapasztalatokkal gazdagította a fiatal festőt, amikor is „ismeretlen” emberek érzelmeit kellett vászonra festenie. Blanca mind a hét alapérzelmet lefényképezte minden alanynál, majd referenciafotóként olyan fényképeket emelt ki és festett meg, amelyek a leginkább tükrözték az adott érzelmet. Ezekből a boldogság, a szomorúság, valamint a közöny érzetét bemutató festmények készültek el.
A Színészet – végtelen újjászületés című képpárt az előadóművészek iránti csodálat ihlette. Blanca a színház iránti érzelmi kötelékét és szeretetét szerette volna átadni. A lefestett képek ridegségével, a személyek elhomályosodásával Feleki László aforizmájának megtestesülését láthatjuk, aki szerint „az igazi színésznek már nincs saját egyénisége”. Az elidegenedést az alkotó a festőtechnika révén igyekszik bemutatni, nagyon sok vékony, lazúros réteggel dolgozott. Az arc körvonalait, a tekintetet apró színes vonalakkal és ecsetvonásokkal hangsúlyozta, amelyek ezáltal előtérbe kerültek a vásznon.
A gyermekekről készült portréi alkotómunkásságának fontos részét képezik. A szülők, a környezet és az ideológiák hatása a gyermekekre kimeríthetetlen téma. Ez az a kor, amikor a külső hatások egy gyermek számára még nem megkérdőjelezhetőek, hisz még nem ismernek belső etikai határokat. Az autoritás őszinte tükrei. A gyerekekben fellelhető tisztaság, félelem, őszinteség, olykor kegyetlenség megnyilvánulását előszeretettel jeleníti meg festményein. A gyermekek csoportosan mutatkoznak a képeken, ugyanis Blanca szerint ilyenkor jobban átélhető az érzelmi világuk.
Karakterfestményeit elsősorban filmek, könyvek, előadások és utazásai ihlették, amelyek témája kötetlen, így lehetőséget nyújtanak a kísérletezésre. Ilyenkor különböző festékekkel, azok felvitelével, a kompozícióval és a stilizálással variál. Karakterfestményei és az úgynevezett perszónaportréi olyan tükröt jelenítenek meg, amelyben a festő önmagát láthatja, és a legközvetlenebbül és a leghitelesebben tudja kifejezni az alkotás pillanatában tapasztalt gondolatait és érzelmeit. Minden egyes karakterfestmény és perszónaportré az alkotó erkölcsi és érzéki kiteljesülésének gyümölcse, amelynek értelmezése és átgondolása nagy hatást gyakorol a személyiségfejlődésre és az inspiráltságra is. Perszónaportré-festményein a jungi értelmezésben megalkotott mesterséges „én” szerepel, amely alkalmazkodik a környezethez.
Jano Blanca a színek közvetlen hatásával kívánja bemutatni s a vászon segítségével életre kelteni a lelkünk mélyén rejlő érzelmeket az általa képviselt figuratív festőművészetben. Tehetségét és egyedi érzelmi világát, amelyet festészete által ad át, a felsorolt kiállítások is bizonyítják. Elemezve és szemügyre véve eddig megalkotott munkáit és elért eredményeit, mindenképpen megállapíthatjuk, hogy olyan alkotóval állunk szemben, akire igen kreatív, színekben és erkölcsi érzelmekben gazdag alkotói életszakasz vár, sok-sok ecsetvonással, akinek egyediségét, személyiségét igazán a színek és érzelmek árnyékában tudjuk meglelni az érzéki kiteljesedést nyújtó vásznain.
