fantázia az ilyen világ,
ami édes, de belülről kirág,
s ereimben kerti virágok magjai
keringőzve süllyednek le a mélyre,
valahova szívem fenekére.
bálvány leszek,
hiába szólogatnak
szeretteim hangjai,
megkövesednek végtagjaim,
megszólalnak láthatatlan harangjaim,
mindeközben
te üvöltve kiáltod,
milyen bolond voltam,
s vagyok,
nem miattad,
valamit mégis itt hagyok.