Hátulról ölelte át,
szégyentelenül, azzal a
szenvedéllyel, melyet a másik
már elfelejtett. Nem hallhatta hát,
hogyan szűköl bent, akár a gyermek,
akár a sebük takarni nem tudó szerencsétlenek.
Később, a kesztyűjét lehúzva már, nyúlt az ágyékához,
ő hátradőlt, szerencsétlen volt, szomorú, mint a győztesek
: közben félelem járta át – a másik meleg, mély, nyers ragyogása