Sárkány Balázs fiatal képzőművész, aki főként a szobrairól ismert. Cikk-cakk elnevezésű sorozata volt az első számomra, amely megragadta a figyelmemet. Ezek az oszlopszerűen komponált geometrikus formák elsőként a mély és tiszta nyugalom benyomását keltették bennem, ám ez a beszédes csend valamiféle misztikus világba hívott. Minden képzőművészeti alkotás szerkezete tartalomból és kifejezésből áll. A mű harmóniáját akkor lehet megérezni, ha ez a két komponens egységet mutat. Sárkány szobraiban – és mint később kiderül, más alkotásaiban is – ott van ez az esztétikai élményt nyújtó „valami”. Miközben próbálom megérteni őket, a filozófiában és a művészetben is oly gyakran előforduló anyag és forma, illetve test és lélek kapcsolatának problémájával találom szemben magam, ugyanis ezek a harmónia fogalmának értelmezéseivel állnak rokonságban. A következőkben a környezet és a művész találkozásától kezdve a mű és a befogadó találkozásáig érve elemzem Sárkány művészetét, kiemelve a művészi tartalom és a művészi kifejezés fontos összekapcsolódását. A forma-tartalom és test-lélek viszonyok témaköre pedig keretet biztosít ehhez.
A művészet egyfajta megismerő tevékenység, amelynek során a művész látja, értelmezi és megérti a világot. Részese is ennek a világnak, sőt egy társadalom kultúráján keresztül olvassa azt. Természetesen a műalkotások is később bekerülnek az adott kultúra vérkeringésébe, így a társadalom is hatással van a művészre, és a műve is a társadalomra. Tény, hogy a természeti környezet és az emberi műalkotások is értékeket közvetítenek. Véleményem szerint Sárkány Balázs művészetét erősen áthatja a folklór. Igaz, hogy annak tárgya elsősorban a népi élet, amelyhez hozzátartozik a paraszti múlt, a létfenntartás sajátosságaival és a hiedelmekkel, mindezek pedig a hagyományosságot és a közösségi jelleget a művészi szubjektum fölé emelik. Ám mindenkor megengedett a művészek számára, hogy a népi kultúra is táplálja az inspirációjukat, így mindannyian örök értékeket ábrázolhatnak. A modern kortól a művészet célja már nem az utánzás, hanem a lényeg keresése és láttatása. E tekintetben sem a környezet, sem pedig egy műalkotás szemlélése nem egyenlő a puszta érzéki tapasztalattal. A művész saját egyéniségén keresztül reprezentálja egyedi világát, és nemcsak a környezetet, hanem saját gondolatait is visszatükrözi. Ettől válik a műalkotás magasabb szintűvé.
Egy képzőművészt a pályája során vezérelheti az is, hogy a mű tartalmát tartja szem előtt, egy bizonyos téma érdekli, vagy van konkrét mondanivalója. Ehhez keresi meg magának azt a médiumot, művészi technikát, alkotási módot, amellyel a tartalmat legcélszerűbb kifejeznie. Akik a másik, ellentétes utat követik, azok számára a vizualitás, a pillanatnyi érzéki benyomás a fontos. Esetlegesen kötődnek egy bizonyos technikához, szenvedélyük az alkotói folyamat, így az alkotás üzenete lesz másodlagos. Egyik eset sem zárja ki a másikat. A két látásmód egy vezérvonal két vége, és egyik okozza, feltételezi a másikat. Tehát inkább a sorrendet határozza meg, miszerint az alkotó a témához keres anyagot, vagy az alkotási módja, a választott médium okozza majd a hozzá tapadó, belőle születő üzenetet. Sárkány alkotásai esetében gondolhatnánk, hogy az anyag az elsődleges, mivel főként szobrokat készít. A fa és a kő szeretete vagy a szobrok lehetséges méreteiben rejlő totalitás és még sok más tényező inspirálhat valakit, hogy szobrász legyen. A Cikk-cakk sorozatban a testek tömörek, a felületek simák, a kompozíció stabil. A művek időtlen nyugalmát a részletek játékossága hivatott megtörni. A sorozatból kiemelhető a Buzogányos, a Nagy taraj, a Lelkiismeret és a Sarj című plasztika, amelyeken a cikcakk az alakok tetejét díszíti. Ez a karakteres mintázási mód különféle funkciókat jelöl: olykor lobogó hajat, lágy virágszirmokat, ékes taréjt vagy veszélyes fegyvert idéznek. E kontrasztos formaelemhez kellőképp illik a hengeres szobortörzs. A művész számos esetben más színű anyagból faragta az egymás feletti elemeket, hogy még inkább kifejezésre jusson a részletesebb fej és az egyszerű test közti dialógus. Szemléletes a Buzogányos kompozíciós megoldása is, amelyben a cikcakk kontúr a szobortörzs alsó részén már markánsan rajzos jellegű rácsmintaként ismétlődik. Amennyiben megállunk ezen a ponton, és beérjük a formák, felületek és textúrák e finom játékával, akkor is gazdagabbak lettünk egy esztétikai élménnyel. Jelen van a szükséges kontraszt, a művész elvégezte a „feladatot”. Ám a művészet mélyebb rétegeket is képes megmutatni, sőt ez a fő értelme.
Amikor más alkotásokat veszünk szemügyre, például a Vörös sárkányfej és a Másfél kívánság című szobrokat, konkrét élőlényeket látunk. A cikcakk „módszer” ezeken is felbukkan: láthatjuk a sárkány fogain, bőrén és a hal pikkelyeiként is. De beállnak a sorba a művész által készített grafikák és festmények. Kanyargó kígyók testének mintája a cikcakk motívum megsokszorozása, amelyből újra pikkelyes rácsminta képződik. Amikor pedig a Két madár című festményhez érünk, a levelek ritmusában, a virág szirmain és a főszereplő madarak fejdíszeként is ugyanazt a motívumot látjuk. Itt a cikcakk élei – akár egyenként, akár felsorakoztatva – már nemcsak esztétikus forma, hanem vizuális üzenet, amely messzi távlatokba mutat, és felölelni látszik ezer és ezer mesét. Hirtelen egy csodavilágban találjuk magunkat, szimbolikus karakterekkel, látjuk a gyerekkorunk fontos tanításait, különböző kultúrák szépségét, olyan komoly emberi értékeket, amelyekkel mindeddig csupán játékossággal álcázva találkoztunk. A cikcakk minta olyannyira alkalmassá vált Sárkány számára, hogy állandósította és folyton körforgásban tartja. Néha kihívóan mered a nézőre, néha finoman, alig észrevehetően, olykor nőiesebb formákká hangolva. Legtöbb alkalommal ott vannak a művész által felsorakoztatott erkölcsi értékek ábrázolásában: bátorság, szerencse, a másik nem vagy az idősek és így a tradíció tisztelete, munka iránti elhivatottság, igazságosság, becsület… Mindezeket olykor egyértelműen allegorizált alakok személyében, avagy rejtett üzenetként valósítja meg.
A cikcakk ráadásul olyan vonal, amely ismétlődésekből tevődik össze. Értelmezhető az egy és az egység viszonyaként is, mivel háromszögek ritmusából álló alapforma. Itt érdemes a prekubistákat megemlíteni, akik közé Brâncuși is tartozik. A művészettörténet alakulásában kimagaslóan fontos az ő formaredukálási kísérletező útjuk. Sárkány elmondása szerint Brâncuși szobrai hatottak is rá. A román szobrász is azok közé tartozott, akik foglalkoztak a primitív művészettel. Tudjuk, hogy a folklór egyes képi elemei is a formák absztrahálása által alakultak ki. A lényeg megragadásához ugyanis le kell egyszerűsíteni a felesleget. Számomra különösen érdekes a Fehér nyugalom című szobor. Az alakzat nyaka lapos henger, felülete bársonyosra csiszolt, fejét csupán a recék vonulata választja el a törzstől, amelyek a szobor két oldalát díszítik. A recék a kulcs fogainak látomását idézték elő bennem, ezután értettem meg, hogy mindegyik Sárkány-szobor egy kulcs. Mivel sok esetben egymás felett elhelyezett formákat látunk, ezért az elemek értelmezhetők akár az emberi test részeiként is. Talán nem nehéz az absztrahált szoborfőket fejként értelmezni. Az ember esetében a végtagok gesztusai is, de kifejezetten az arc és a szem a fő közlőeszköz a másik ember számára. Képzőművészeti alkotáson gondolhatunk portréra vagy önarcképre is. A tekintet az, amely beengedi a nézőt a személy belső világába, oda, ami őt egyedivé és megismételhetetlenné teszi. Ha a portrét a kulccsal állítjuk párhuzamba, akkor a kulcsnak nem a feje, hanem a szára és azon a kulcsvájatok teszik egyedivé, sőt olyan funkciót kölcsönöznek neki, hogy csak általuk léphetünk be egy addig elrejtett másik világba. A pszichológiában a személyiséget az ajtó vagy a labirintus szerkezetével is szokták magyarázni. Tehát bonyolult és nehéz, de valahol mégis nyílik, még ha résnyire is. Véleményem szerint Sárkány műveinek e vonása enged betekintést a művész világába, és árulkodik azokról a gondolatokról, amelyek inspirációként szolgálnak számára. Saját kulcsokat készít, amelyek mindegyike más-más ajtón keresztül ugyanabba a másik létbe vezet.
Végül egy verset is felidéznék meglátásom kapcsán, R. M. Rilke Archaikus Apolló-torzó című költeményét. A szövegben a költő az antik görög isten fej és végtag nélkül maradt szobrában gyönyörködik. Az arc és a szem, amelyek az egyéniség kifejezői, hiányoznak, ám ennek ellenére is képes a szobor teljes egészként üzenetet közvetíteni a néző számára. A csonka törzs annyira tökéletes, hogy arányai megsejtetik, milyen lehetett a fej, és épp ez a mágikus hiány a műalkotás lényegének titka. A test átveszi a közlő funkciót. A műalkotás befogadása közben az alak megmozdul, életre kel, és fej nélkül is mesél. Eközben a művészet idő feletti győzelmét is hirdeti. Amikor a költő ezt megérti, örömet és gazdagságot érez, ami megváltoztatja a gondolkodását és jövőbeli cselekedeteit. Sárkány szobrai és más alkotásai is hasonló fontossággal bírnak. Művészi világában harmónia és béke van. A bennük élő negatív karakterek is csupán azért szükségesek, hogy legyőzésükkel megtalálhassuk a jót. A képzőművész szobrai olyan erényeket idéznek, amelyek etikai parancsként szólítják meg a nézőt. Ily módon az alkotások érzékszerveinkkel érzékelhető teste olyan anyag, amely kagylóhéjként zárja be a lelket, amely a művészi befogadással mozgó formává válik, és körvonalazza a művész világában élő igazi mondanivalót. Azok számára, akik megtanulják használni a kulcsokat, a művészi lélek kitörhet a testből, és feltárhatja csodavilágát.