Szerző: Nagy Kornélia
Fénytornászok lakják a szigetet,
holtak, élők, egyebek.
Ki lázad, magát nem sajnálja,
vesztesnek leesik az álla.
Óbor csurran, szoknya lebben,
késlekedve jő a reggel.
Kárvallottja sincs már az időnek,
a bozótok lassan mindent benőnek.