Őszutó volt hideg télelő
a régi piacon forgolódtam
váratlanul egy cigányasszony
szólított meg pénzt kért
forralt borra megveszi az Isten
hidege – panaszkodott: s mert
adakozó kedvemben voltam
(mint megannyiszor) némi
aprót nyújtottam át neki
mire ő megragadta kezemet
tenyeremre s rám nézve
kéretlenül csak annyit mondott:
ötven éves korára csinál karriert
de hetven lesz mire elismerik…
Ó Istenem! Mit is tudhatott meg
hirtelen rólam az a töpörödött
öregasszony aki még az első ötven
évem első felén is „innen” voltam
s látta milyen gyötrelmes/álmatlan
éjszakák várnak még rám
– írásra készülvén – de ott
abban a pillanatban az alkalmi
jósnő maga is megdolgozott
keresményéért…