dohányfüsttől sárga,
zsíros falak fognak körbe,
s nem ölelnek,
megvetően néznek,
szorítanak, s közben isszák
tiszta tüdőmből kiömlő szavaim.
„ez új, ez friss”,
suttogják,
„micsoda Kánaán!”,
de vesémbe mégse látnak,
azt hiszik, ijesztőek
az árnyak,
s ha tudnák… ó, ha tudnák.