arannyal futtatott képkeret
a szoba fehér falán, berámáz,
s a közönség nézi, ahogy
szenvedek, nevet
a színész baján.
zavarja minden apró mozdulat,
hogy nem szórom ki a titkokat.
virágok helyett üveget dobálnak,
a szoba visszhangot ad
a kacagásnak.