Szerző: Antal Szilárd
Uraim, a harcnak vége, itt a háború végre
Beleájulunk, mint gazdátlan sisakok a sárba
Dicső múltunk lövészárkaiba újra bezárva
Ébresztő lesz e végtelenített küzdelem nekünk
Miközben jövendőnk férgeivel kell megküzdenünk
Eltáncolt mozdulatokkal söpörve őket félre
De lássuk be, mi, pokloknak szentjei: egy halott arc
Fájhat is – nem úgy, mint a szív, puskatussal kivert fog
Hanem ahogy egy vaknak fáj, mit egyszer még látni fog:
A gyermekded békét, melynek csendje, mint a hinta-nesz
Mélyen altatva zuhanásunk szellempilótáit
Felszívódik, mielőtt leérne: egy nagyot ásít
Uraim, kik egy hegycsúcsnyi mélységre felmásztatok
Míg vátesz-vakságotokban nagy csatákra vágytatok
Láthatjátok, mi lesz: a vallató mindent visszavesz