II.
egy nap, amikor leveszed magadról
ezt a sokáig használt földi nevet,
újból meztelen leszel végre,
kiderül majd végleg:
névtelenül születtél, egyedül élsz,
névtelenül alszol, és egyedül
néha félsz, névtelenül gondolkozol,
és egyedül v/érzel,
egyedül és névtelenül halsz majd meg,
az lesz az igazi élet, mindig tudjad ezt,
hogy tényleg csak addig,
és kérd, hogy halálodat is csak addig,
csak addig éljed
egy nap, amikor tükörkép leszel csupán,
ő akkor se hagy magadra, kérjed azért,
intsen vissza, hogy minden rendben,
érjen hozzád, érintsen meg a tükör
sötét oldalán át, meztelen tenyereden
keresztül,
és amikor már tényleg csak tükörkép
leszel, tudni fogod biztosan, hogy
ő szeretett, és mindig is szeretni fog,
követ, és te alázattal ismételnéd
minden szerelmes mozdulatát,
amikor tükörkép leszel már csak benne is
a hold túloldalán, míg menned nem kell,
ints neki, hogy jöjjön utánad bátran,
de addig csak várjad
egy nap töröljétek azért majd
tisztára a tükreiteket, hátha
megláthatjátok benne önmagatokat,
fényesen, ahogy mindennap kéne,
az igazi arcotokat, ahogy soha többé,
csak akkor, ha már nem törölgethettek
többé