Váróteremben véges az élet.
Tekerednek rám leplek és álmok.
Konyhánknak sarkában porfény dereng,
S benne valami lassan eléget.
Kutyám mellettem. Mi is a neve?
Hozzám bújik, felejti a fánkot,
Mert ami csont volt, elásva hús lesz.
Per/végtelenné válnak a számok.
S hogy mivé még, ha eszébe jutna,
Nem kérdezné, csak elkóborolna.
De marad, s ebben a maradásban
Az itt van ott – a futás futni fog.
Üljél, nyugtatom. Holnap karácsony.