…és este lett.
Az erdő felett
kipattogtak a csillagok,
mint apró, sárga pörsenések
vagy gennyes, pici hólyagok,
mik ótvarként lepik az ég
szent testét,
míg az ember, e
heveny betegség
befertőz mindent a boltozat
felett s alatt,
mert teheti, és szétszórt
szemete alá temeti
szolgaként kezelt
istenét is.
A legújabb kori katekézis
már nem mutat utat,
nem tanít igazságot, életet,
csak az élvezet
a bálványa. Híveinek
virtuális édent kínálva
hízelgi be magát,
bizonygatva, hogy
egy szervilis isten
úgyis megbocsát.
Ó, balga nemzedék! Nem
sejti, hogy a vég
már oly közel!
A teremtés e nyolcadik
napján a felhőkből
és a kőből tompa
moraj. Varjúraj
köröz az utcák felett,
s a kóbor ebek
vinnyogva menekülnek
a városokból.
Füst és savanyú por
fed be mindent itt, alant,
s az Írás beteljesedik:
este lesz, és reggel,
a végső, kilencedik…