elaludtál az ablakpárkányon
piros csíkok az álladon
még kerested a fehér
foltokat a sötétben
az eltévedt bárányokat
akik néha belerágnak
a kerítésedbe
mozdulatlan állkapcsok
de én láttam amit láttam
csak szerdánként voltak barátaid
örök névtelen barátaid
letépett százszorszépek
tánca a pocsolyában
akié a leggyorsabban átér a
túlpartra
annak teljesül a kívánsága
tajtékzik a pocsolya
lassú és nyurga kislány voltam
összefontam a karjaimat
és állva ettem meg a szendvicsem
színes pulcsit hordtam utáltam
ha a hátamra csimpaszkodtál
és vitetted magad tűrtem
a dobozban olcsó kávé
a földön kiszórt mosópor
megcsapod légycsapóval
a piszkos gyerekmancsokat
álmoskönyvekbe feledkezel
miért álmodtál kígyóval
biztos valaki utál megint.