Novák Mihály cianotípiái
A kép: a fény emléke,
melyet az árnyék őriz.
(Rabindranath Tagore)
Fényjáték
Amikor ráébredsz, hogy nem vagy sem fény, sem árnyék, csupán a fénynek játéka, életed megváltozik. Áttetsző leszel. Nem akarsz majd sem vakítani, sem árnyékoddal sötétbe burkolni a világot, csupán a fény játékát kívánod magadon átengedni, megsokszorozni, és így a lét árnyalatait teljességében bemutatni. Az alkotó nem adja, csupán megtöri a fényt. Tükör. Az alkotón múlik, hogy a tükröt, a fényt vagy a megváltozott valóság képét mutatja-e. Rajtunk pedig, hogy a tükröt, a fényt vagy a megváltozott valóság képét látjuk-e. Ne csak nézzük a fénnyel írt árnyképeket, hanem keressük is benne magunkat. Arcunk fénnyel van körülírva, emlékeink kék sugárral. A kép valóság és emlék egy időben. Elválaszthatatlan, és velünk él. Ciánfényudvarban múlt és jelen. A művészet ennek a kettősségnek a valótlan fénye, amely a jövőt célozza meg. Félelmet és csillapíthatatlan izgalmat ébresztő kék sugár. Örökös vágyat érzünk, hogy szembenézzünk vele, hogy elébe álljunk, hogy így átvilágított testünk új arányait láthassuk, hogy az általunk megváltoztatott fénysugár útját szemléljük. A művészet fénymártózás, megtisztulás. Nem cél, hanem eszköz. A művészet gyónás, nem prédikáció, vallotta Pilinszky János. Lehetőség a szabadságra. Út a teljesség felé. Valami.
Valami
Ma a valami a nagy semmiben búvik meg, és nehezebb felfedezni, mint bármikor korábban. A fotográfia terén a forradalom megette saját gyermekét. Mivel elkészítése semmilyen tudást nem igényel, így az is fotózik, akinek ez nincs szándékában. Talán ezért állíthatjuk, hogy a fotó ma a fotóművészet legnagyobb ellensége.
Az ember ma a technika vívmányainak köszönhetően mindent rögzít, mindent akar, mindent magához ragad és mindent elfelejt. Végül olyan színes fotóvá válik, amelyen minden rajta van, és semmi sem látszik abból a csodából, amit életnek nevezünk. Ne akarjuk birtokolni a csodákat, elégedjünk meg azzal, hogy részesei vagyunk, és annyit vigyünk rövid utunk során magunkkal, amennyit szerény emlékezetünk elbír.
A fotós csupán belenéz a keresőbe, megnyomja a gombot, és a fényzárral kiragad egy szeletet a valóságból. Ennyi a fotó, csak ennyi, és mindig ennél több is. Látvány, kiragadott valóság, megállított pillanat? Visszaadni vagy visszacsinálni a valóságot? A válaszok nem, csupán a kérdések sokasodnak, végül elmaradnak, mert az értékrend felborult, és a véletlen a zsinórmérték, a semmi lesz/lett a valami.
Lomográfia
Novák Mihály, mint annyian a kortársai közül, kíváncsian került be a sötétkamrába, majd mozgóképtanonc lett az Újvidéki Televízióban, s gyorsan rájött, hogy az állókép néha jobban kifejezi a mozgást, mint bármilyen kamerás rohanás. Sohasem elégedett meg a technika kínálta hagyományos megoldásokkal. Sokszor belenyúlt az általa rögzített valóságba, elmozdította a megállított pillanatok árnyképét. Figyelemre méltó kísérleteket folytatott a lomográfia terén (a Leningrádi Optikai és Mechanikai Egyesület által gyártott LOMO szovjet automata kamerák nevéből származó mozgalom, melynek jelszava: Egyszerre megszegjük a fotózás minden szabályát).
Cianotípia
Novák cianotípiái mint tájbizsuk, mint fénnyel írt kis méretű képzománcok idézik fel bennünk külső és belső tájképeinket. Mintha fényhamu hullana a kialvó kék tüzek nyomán, és talán vagy mégsem felismerhető alakzatokkal sarkallná emlékezetünket a kép. Szégyenvirág és cickafark virágzik Novák ciánkék mezőin, és emlékeinkben megjelennek az egymásba csúsztatott képek. Gyermekkor, ifjúkor, minden. Megjelennek az ómoravicai/bácskossuthfalvi 9+1 művésztelep eseményei, a szép emlékű Kasza Laci tanyája, az alkonyat, a nád és bíbicek árnyéka a tó vizén. Drašković térdelve fest, Agyag Peti mezei fazekaskemencét épít. Csernik ollójával csattog, mint egy élemedett gólyamadár. Látnokzsálya, lila virágfolt néhai Nemes Pista gomblyukában, egy szál vízi menta az Öregnovák szalmakalapján. Mind megfoghatatlan emlék, és fényjátékként elillan. Mintha madeleine süteményt ízlelnénk, és akaratlanul ízek, színek és meleg fények emléke bomlana ki emlékeinkből. Mindez Novák Mihály cianotípiái láttán. Mindez azért, mert fénnyel, ciánnal írt mondanivalója, a ciánba áztatott Agyonvert csipke fölött a vége nincs kék látóhatár megérintett bennünket. Végül az alkotó eléri célját. A szemlélő társszerző lesz, az alkotás részévé válik. Jutalma, hogy felidézheti mindazt, aminek akaratlanul is birtokában van, a saját életét. A képek szerzője közben szemlélődik, nem kapkod, mondhatnánk, semmit sem tesz. Cókmókját szétpakolja, és indul a szabadtéri képlabor. Nappali fénytől fűtve kékülnek meg, társszínekkel felbokrétázva jelennek meg az érzékeny papír felületén a kék füvek, kék akácosok és napraforgótáblák. Tudatos és véletlen játéka a kép.
Kép
Mi nem képeket, fotókat látunk, hanem szemléletmódot, önvallomást. Minden kép mögött ott áll a szerzője, akit alkotása, vallomása leleplez, megfoszt ruháitól, és kiszolgáltatott alkotóvá tesz. Mindannyian két lábon járó sötétkamrák vagyunk, melyben a képeket tudásunk, érzelmeink, műveltségünk, hangulatunk és emlékeink hívják elő, és ha ezek találkoznak a képekkel, akkor hitelesnek érezzük az alkotásokat, akkor szeretnénk a kép részévé válni. Mi is kép vagyunk, melynek sokféle olvasata van.
Permanens megújulásra van szükség, a régi értékrendet megismerve, annak falaira építkezve léphet magasabbra a művész, és onnan szemlélheti az örök elérhetetlent. Mert végső célja nem lehet más, mint az elérhetetlen.
Teljes szabadság vagy teljes kötöttség? Egyik sem és egyszerre mindkettő. Az alkotó olyan, mint Kazimir Malevics szuprematista festményén a fehér négyzet. Szigorú, fegyelmezett formába zárva, kissé elmozdított négyzetként, a végtelen és szabad fehér szembesül a fehérrel, szembesül önmagával.
Cianotípia
(Kéknyomat, kékkép)
Általában kötőanyag nélküli, nem ezüstalapú fényképészeti eljárás az elsők közül (1842). Színe jellegzetesen kék, bár színezni is tudták, így barna, zöld és fekete változatai is ismertek. Az egyszerűbb eljárás kék alapon fehér vonalakat eredményez. Szélesebb körben csak az 1890-es évektől használták, egészen az 1950-es évekig.
Ma a kreatív fotográfusok körében örvend népszerűségnek.
