gyászban hagyott
vagyok
(h)ősként hull rám
a hullám
(j)égszilánkok
fogják fel
az esést
(h)ó alatt
senki nem élt
tovább
mint hagyja a föld
amit ráhord
az idő
szabad kezem
csendet imádkozik
durcás fonalakon
göngyölítem
a napok
(ki)hívásait
megtanít
halni az élet
élni a halál
nyakam szeli
mint színes sál