Így szólt a gazda: – Ebugatta!
Blöki, gyere ide, lábhoz!
Félt a gazda, hisz eb ugatta,
így értek oda a láphoz.
Ugrásra kész békakoma,
zöld kis arcán veríték,
ez a láp az ő otthona,
nem kutyának teríték!
De Blöki csaholt, farkat csóvált,
szegény flótás játszani szeretne,
a béka előtt botot csócsált,
de ő nem vágyott ilyen szerepre.
Béka ugrik, vízbe csobban,
arcán jókora vigyorral:
hogy tolhatna ki még jobban
a neveletlen ficsúrral?
Felkérte a barátait sietve:
ugráljuk körbe a kutyát,
ne legyetek megijedve,
nem fogja bírni a szuflát!
Így is tettek, ugrándoztak,
jó hangosan brekegtek,
egymáson is vihadoztak,
összevissza nevettek.
Blökinek ez a kis móka,
hihetitek, megtetszett,
volt olyan kis sükebóka,
csatlakozott a kvartetthez.
Ennek a lápnak azóta
a csodájára járnak,
hisz barátkozni nem piskóta
egy béka-kutya párnak!