Megjelent a Kerge Hírek
rendkívüli száma,
címlapján egy borzongató
erdőszéli dráma.
Birka Benő írta meg, hogy
mint esett a bűneset,
nem hallgatott el egy tényt sem,
megírta az összeset.
Legalábbis amennyit az
Erdőrségen megtudott,
minden fülest, mi titokban
tudomására jutott.
Pletykákból is szemezgetett,
meséket is olvasott,
legtöbbet egy német nyelven
írt kötetet forgatott.
Hozzátette mindazt, ami
kos fejében született,
„Okos vagyok!” – bégetett, és
körbe-körbe ügetett.
Végezetül összekevert
pár nevet meg adatot,
míg jegyzetével bíbelődve
evett néhány falatot.
Így esett, hogy Birka Benő
vezércikket alkotott –
hírül adta, hogy hívják a
lepényevő bajnokot:
Ordas Ábris. Legalábbis
ez állt ott a címlapon,
meg hogy Nagyi és Piroska
bömböltek a kispadon.
Állítólag követ dugtak
Ordas Ábris táljába,
farkasunk meg lepényestül
betömte a szájába.
Ki is csorbult három foga,
mert a kőre harapott,
sőt a felső szemfogából
lenyelt néhány darabot.
Bunda! Bunda! – ordítozott
Ordas Ábris mérgesen,
mégis falt a lepényekből
– ne maradjon éhesen.
Ő ette meg mind az összes
epreset meg szamócást,
bámészkodó közönségnek
nem okozott csalódást.
Megnyerte a lepényevő
bajnokságot Ordas így,
ugrándozott örömében,
mint akit a bolha csíp.
Vadász Vilmos kételkedve
mérte fel a helyzetet,
megjegyezte: „Törött foggal
falni ennyit nem lehet!”
„Nem-e?” – mordult Ordas Ábris,
és ezzel az ebadta
Vadász Vilmost kalapostól,
kabátostól bekapta.