Szerző: Acsaji Györgyi: Vízpartok és emberek 1.
Akkorát csapsz
az asztalra,
hogy bennem törik össze valami
Izom rándul
Meginog
elegáns magas sarkúba
bújtatott
harisnyás lábam
Egy tizedmásodpercnyire
megállok,
ha mellettem
mész el
váratlanul
Leszek én a gyerek
vagy a kétéltű,
ami vízben,
de víz nélkül
sem leli helyét
Már tudom, mi
lesz a vége,
antiklimaktikus
semmibe torkollik
minden
bennem játszódó
verziója ennek
Nem most tört össze,
már minden
régen romos
És nem jössz,
ha azt mondom,
gyere, na