minden gondolat, amit gyerekkoromban
elültettem a kertben, kicsírázott.
pedig anyám időben figyelmeztetett,
vigyázzak, mit kívánok.
néha megfordulsz a fejemben,
s arra gondolok, bárcsak téged is
elültettelek volna akkor, gondtalanul,
talán most nyugodtabb lenne a lelkem.
ezért ma úgy döntöttem, kiírlak magamból.
már korábban meg kellett volna tennem.
de nem emlékszem rád, ezért csak az utánunk
maradt árnyékot festhetem meg,
amin egyedül te tűnsz még emberinek.
én így nem maradhatok életben.
minden reggel remegve reménykedem.
hallom, hogy minden lépésed hozzám vezet.