Újházi Adrienn kiállítása a Szabadkai Kortárs Galériában
Fenntarthatóság, hulladékmentesség, ökológiai lábnyom, újrahasznosítás – egyre gyakrabban találkozunk ezekkel a globális kérdéseket érintő fogalmakkal. Antropocén társadalmunk visszafordíthatatlan hatást gyakorol a Föld ökoszisztémájára. A klímaváltozás következményeinek növekedésével az utóbbi évtizedekben számos képzőművész dedikálta munkásságát. Új képzőművészeti mozgalmak jelentek meg, mint például az ökoművészet és a bioművészet (BioArt).
Újházi Adrienn újvidéki művésznő munkáinak fókuszában az ember és a természet kapcsolata áll. Adrienn a Vajdaság legfiatalabb művésznemzedékének egyik képviselője, és rendkívül aktív a vizuális művészetek színterén. Mesterképzését az újvidéki Művészeti Akadémián, festészet szakon, 2020 szeptemberében fejezte be, amit a Biofília című tárlatával koronázott meg az újvidéki Šok zadruga kiállítóterében. Adrienn egyetemi tanulmányai alatt kezdett el természetes anyagokat használni képzőművészeti munkáin, mint például a homok, liszt, viasz, búza vagy éppen a kenderkóc. Korai alkotásain a textúra, a színek és az alapanyagok hangsúlyosak, az informel festészet alapelvei mentén készültek. Motívumként a tojás és a búza gyakran megjelenik, az újjászületés és a megújulás archetipikus szimbólumai ezek, hangsúlyozva velük a lét örök körforgását.
Adrienn az elmúlt két évben készült alkotásaiban különösen a BioArt területén kísérletezik, amely a képzőművészet és a biológiával foglalkozó tudományágak ötvözését jelenti, új médiumként az élő anyagot működtetve: sejteket, mikrobákat, baktériumokat stb. A BioArt szellemiségében alkotó művészek különböző biokultúrák viselkedését figyelik és manipulálják, ezáltal akár új anyagokat hozva létre alkotásaikhoz. A biológiai jelenségekkel való manipuláció megköveteli az interdiszciplinaritást – új és különböző technikai kihívásokat, széles körű ismereteket igényel a művészet területén kívül, ideértve a biokémiát, a biológiát, a mikrobiológiát és más hasonló tudományágakat. Ennek következtében a művészek tudományos kutatásmódszertani szabályokat használnak fel a művészet létrehozására: a BioArt kutató- és alkotómunka is egyben. Adrienn, akárcsak a tudósok, állandóan kísérletezik. Kísérleteinek egyik fő eleme egy SCOBY nevű anyag, amelyet igyekszik minél jobban megismerni. Ezt a még viszonylag kevéssé felkutatott anyagot baktériumok és élesztőkultúrák szimbiózisa képezi. Műtermében „tenyészti” alkotásait fekete tea erjesztésével, amit utólag sajátos módon mutat be a közönségnek.
Adrienn önálló kiállítása, amely a Biophilia: Modified Origin (Biofília: Módosított eredet) címet viseli, 2020. október 30-án nyílt meg a Szabadkai Kortárs Galériában. A szabadkai tárlat a diplomakiállításának „csiszolásával” és továbbgondolásával született meg. Alkotómunkásságát a biofília fogalma köré építi, amely az élet és minden élő rendszer szeretetét takarja. A biofília elmélete szerint az ember ösztönszerűen keresi a kapcsolatot más élő rendszerekkel, a természet az egyik alapszükséglete. Tudományosan bizonyított, hogy a természet közelsége jótékonyan hat nemcsak a fizikai, hanem a lelki épségre is. Ilyen megnyugtató, természetközeli élményt hivatottak kiváltani Adrienn biomunkái is.
A galéria kiállítóterének három helyisége külön-külön egységeket alkotnak, ambientális installációkból állnak, amelyek fokozatosan avatják be a látogatót Adrienn művészeti világába. Az első tér egy műterem vagy inkább improvizált laboratóriumi közeg hangulatát idézi meg, hűen Adrienn újvidéki műterméhez, amely szintén inkább laboratóriumként működik. Makulátlan és steril környezetben kell dolgoznia ahhoz, hogy a lehető legjobb minőségű „alapanyagokat” tudja biztosítani munkáihoz. Az asztal egyfajta kortárs Kunstkammerként funkcionál, amelyen mindazt láthatjuk, amivel Adrienn dolgozik: a Petri-csészéktől kezdve a nagy üvegedényekben érlelt SCOBY-ig. Itt sorakoznak még a formalinban őrzött búzacsírák is, visszautalva kezdeti kutatásaira.
Adrienn az iparművészet, pontosabban a biodesign területével is kacérkodik, ugyanis kalapot készített természetes anyagból. A SCOBY lehetőségeit vizsgálja, használati tárgyak – vagy ebben az esetben divatkellék – elkészítésével, ezzel is felhívva a figyelmet a lassúdivat-mozgalom eszméire. Divattermékeivel és használati tárgyaival a műanyag mindennapi használatának problémáját emeli ki, hiszen a SCOBY alkalmazható műanyag vagy akár állati bőr helyett is.
Adrienn munkái a vizuális és az esztétikai tapasztalatot kiterjesztik a tapintásra és a szaglásra is. A szaglás és a féktelen konzumerizmus problémájával külön foglalkozik a második térben található That is Life… (Ilyen az élet…) című interaktív alkotásban. Az installáció választási lehetőséget ad két maszk közül: piros vagy kék? A színek a maszkok által a választás illúzióját nyújtják, valójában ugyanazt az illatot tartalmazza mindkettő, ezáltal manipulálja a döntésünket, mint ahogyan ezt a fogyasztói társadalmon alapuló gazdaság is teszi.
A Modifications (Módosítások) című installáció a tekintetünket kukucskáló lyukakra vezeti: a fehér dobozon kilenc kémlelőlyukon keresztül, többféle szögből egy módosított mikrovilágot láthatunk, amelyen a művésznő éppen kísérletezik. Munkájának alapja az állandó kísérletezés és a kutatás, ily módon követni tudja a természetes folyamatok változásait és ismétlődéseit. Egy-egy előrelépést, fejlődési mozzanatot digitálisan rögzít. Megfigyeléseit és munkamenetét fényképezéssel és videózással dokumentálja és szemlélteti. Adrienn alkotófolyamata időigényes, egy-egy SCOBY felhasználásával készült alkotásának megvalósításához több hónap szükséges, és rengeteg türelem. Ez a meditatív munkamenet szinte ellenharcot folytat a felgyorsult mindennapokkal, a folytonos rohanással. Magának az alkotói folyamatnak nagyjából ugyanolyan értéke van, mint az elkészült alkotásnak.
A kiállítás utolsó egységében a bioanyaggal való folyamatos és sikeres kísérletezés eredményeit láthatjuk: három nagy méretű ambientális műalkotást, amely a Biofília sorozat részét képezi. Az alkotások organikus részei kollázsolt, különféle tónusú és méretű bakteriális cellulózból állnak, amelyet a SCOBY dehidratálásával nyert. Az anyag rugalmas, tartós és viszonylag fényáteresztő. Az így összeállított anyagon minimális emberi beavatkozás történt – a mikrovilág önmaga alkotta azt meg. Műveinek esztétikai vonzereje a képi egyszerűségben, az anyag színeinek és formáinak harmonikus összehangolásában rejlik. Adrienn a bioanyagot szigorúan ellenőrzött körülmények között tenyészti, ám a biológiai folyamatokat nem lehet maximálisan kordában tartani. Olykor penészgombák jelentkezhetnek, amelyek nem feltétlenül jelentenek ártalmat, sőt új lehetőségeket is nyújthatnak. A penészgombák Adrienn „ecseteivé” idomulnak, és kék, zöld vagy fekete mintákat tud velük alkotni. A nagy méretű alkotások az úgynevezett biofília-effektust válthatják ki, azaz tudat alatti folyamatokat indíthat el bennünk, amelyek arra ösztönöznek, hogy megérintsük vagy megszagoljuk az alkotást, ezáltal elégedett állapotba kerüljünk. A természet és a természetes dolgok iránti vágy genetikai kódunkba van íródva. A bioanyagot alulról mesterséges fénnyel világította meg, ami egyrészt az anyag textúráját és struktúráját emeli ki, másrészt pedig szembesít bennünket azzal, hogy a technológia már teljesen áthatja világunkat.
A BioArt Szerbia művészeti területein még kevéssé van jelen, így Adrienn egyelőre egyedül tapossa ennek a művészeti irányzatnak az útját. Munkásságával egy objektív és tudományos módszert használ fel művészi szubjektivitásának kifejezéséhez. Lelkiismeretes kutatóként, őszinte művészként és természetszerető emberként ökotudatos világszemléletet képvisel. Alkotásai környezettudatos cselekvésekre buzdíthatnak bennünket, általuk újra ráeszmélhetünk, hogy mi is a természet részei vagyunk. Adrienn felhívja a figyelmet az egyéni és a közösségi felelősség súlyára, tudatosságra int, és hangsúlyozza az emberiség egyik legfontosabb feladatát: a Föld méltóságának visszaállítását és megőrzését.
