Sándor Laura: Lakatlan fázis II.
ropog a zöld
s talp alatt a csigaház
mi lenne ha
ha
házunk konkáv üregeiben
önmagunkra találnánk?
tekerednénk
vagy tömörödnénk
hogy önmagunkba ütközzünk?
innen nincs menekvés.
nedveinkben áznánk
és bárkivel oszthatnánk azt
de nincs benn hely már –
puha testünk
az egyetlen lakó.
mi lenne ha
ha
önmagunknak
szerelmet vallanánk
ha rájönnénk
hogy nedvünk éltet
hogy nedvünk édes
ha rájönnénk
hogy bújhatunk
kostolgathatjuk
puha testünk váladékát
(ami utánunk megmarad)?
de ha ízlik is
egyetlen félrelépés
egyetlen kegyetlen
emberi beavatkozás
és talp alatt
roppan a csigaház.