festékfoltos lepedőre kifeszített szeretet
néha olyan félénk mint a macska ha meghallja a porszívó hangját
az ágy alá bújva használt zsebkendőkkel és sörösdobozokkal játszik
olyan mint az állandó kopogás a fejem felett
nem hagy nyugodni mégis hiány tör rám ha abbahagyja
tudom hogy kemény a páncél körülötte de mégis hideg fémnek vetem a hátam
ott maradok
a szeretet olyan hangos mint mikor bevágom a szekrényajtót
vagy a poharat a falhoz csapom
eltörik
de állandóan összetapad
nem hígítja semmi áll a polcon szilárd teljes magabiztos
képzelt burokban melyről minden lepereg
halványkéken lebeg
a szeretet olyan biztos mint az hogy este nem jut nekem elég melegvíz
és hogy dühöngve vetem neki magam a fehér porcelánnak
de elönt a melegsárga fény
mindent elfelejtek
ilyen árnyalatban akarom leélni az életem