Péter László – Keresztre feszítve
Mégsem volt hiába várni
A reformáció 500. évére
Így lépegethetett Illyés
is, fél évszázaddal ezelőtt,
Genfben, lehajtott fejjel,
bűnbánást mímelve, kibúvók
erdejében keresgélve a
szörnyű lutheri/kálvini
TETT után.
Ötszáz évvel később, égen,
földön hirdethető: mégis megérte,
mégsem volt hiába, és eltűnőben az
ŐK és a MI közötti sáncok,
az azok és az egyedül
MI, az Igazhitűek közötti
szakadékok és a ráncok.
A melldöngetés zajában fonnyadó,
hitviták hevében fogant
szitok-virágok: mert egy az Isten,
s tegyük úgy, hogy még
inkább Egy legyen, Szentlélekben,
Egységben velünk/
Vele.