a rám hulló sötét
testet ölt még mindig éhes
halott csendben fojtogat
senki nem hallja elhulló hangjaimat
a testem egyre ég
ő nyomaszt még
életre lobbanó álomkép
összeomló valóság
éji örvény ismét rám találsz
lehúzol mélyre
fojtod a létem
megfojt a mélység és elvisz innen
a spirál legaljának hálójába
éji örvény csapdájába