Szerző: Butterer Kiss Márta: Zongorista – faobjektum
fagyos út
jeges szél
harapja testem
töri a csendet
mögöttem
sakálok éneke
kísér a mélybe
az átok útján
tartok épp hozzád
a rothadást mit küldtél
életnek nevezik
ott jár mögöttem
savként eszi megfáradt testemet
a halálod
suttogja az éji ködben
mely lassan alászáll reám
haladok feléd
elfeledett utakon
lámpásom még világít
közelebb kerülök
az igazságra vágyom és
ott vár majd rám
a megtisztulás
amint te
magadhoz engedsz
uralmadban
isten leszek én is
fent a magasban
megérkeztem
látom ez itt
öröktől fogva halott világ
amely csak engem vár
suttogó hang
szól hozzám
apró hangfoszlány csak de
széttépi a csendet és
átölel
karjaiban ringat
többé ne ébredjek
aludjak örökkön
azt súgja
ne féljek éppen csak
magával viszi
magának a lelkemet