elhantolt álmok
rothadnak mélyen a földben
lassan rágják a férgek
rothadó testüket mely még életért kiált
rajtam kívül senki nem hallja
síró hangjukat
mely a síron túlról
szólít
ássak le utánuk
odalent a mélyben
öngyilkos vágyak
vonaglanak koporsóik alján
elhantolt rémek mik
az álmokból élnek
most újra eljöttek
elhantolt álmok
húznak le magukhoz
bosszúra éhes
felvagdalt vágyak
harapásra készen
temetnek el minket
odalent a mélyben
elhantolt rémek
öngyilkos vágyak
sírok legalján
elhantolt álmok
várnak a halálra
mélyen a talajban
rothadnak lassan
a síron túlról
szólnak hozzám
ássak le utánuk
odalent a mélyben
öngyilkos vágyak
elhantolt rémek
eltemetett álmok
húznak le magukhoz
húznak le a mélybe
eltemetnek téged
ennyi volt sorsod
ennyi volt – véged