fekete szemeteszsákokba hányt ruhák között cigarettázunk
én meg az anyám
ez ebben az évben a második
tépkedem a falról a képeket
siess már és én sietek
de olyan nehéz nézni ahogy kiürül a szoba
bámulok az ágyra ahogy megcsillan rajta valami tétova fénysugár
látom a félig kitakart testünket szeretkezés után
kinyitom a szekrényt és kitör belőle a nevetés
a mámoros hajnalok hideg reggelek párnára folyt könnyek
lepedőre nedvek
az augusztusi forró délutánon csikorog az aszfalt
én bámulok ki a kocsi ablakán minden cukormázas
fürdik a fényben visító gyermekek rohangálnak
a szél nem libbent szoknyát visszaverik a fényt a csillogó tekintetek
izzadó tenyerem nyúl a kilincs után
mászunk a nagy zsákokkal a hátunkon mint
Krisztus a golgotán
pedig ez csak a harmadik emelet
az üres szoba lassan megtelik
ledobozolt évek sokaságával
kilépek az erkélyre a folyó mint valami szürke massza olvas össze a fákkal
körmömet végighúzom a sötétbarnára festett szekrényen
miközben leroskadok a tizenkettes lakás hűvös padlójára