az ingereknek nincs országuk,
kultúrájuk, nem tudni, honnan
jönnek, ki pénzeli őket, de
mindenhol ott vannak, és egyre
szaporodnak, mondjuk ki:
primitívek az ingerek, szinte
alig van öntudatuk, már-már
nem emberek, de nem is csak
feketék, és nem is csak fehérek
az ingerek. kellene valaki, aki
föl merné tenni a kérdést:
„akarja-e Ön, hogy a mi világunk
ingervilág legyen?”
ha pedig netalántán valaki azzal
jönne – mi szükség van rá,
hogy utáljuk őket – érveljünk
neki szépen: az ingerek elveszik
az emberel egyedüllétét, sőt,
ne kerteljünk, az eszüket.
a szívüket, a lelki békéjüket
veszik el, de te mindezzel
mit sem törődve, ingereket
fogadsz a házadban, ingerekkel
gyakran ébredsz rájuk,
és miattuk fekszel le későn.
így ha jót akarsz magadnak,
úgy lépsz át az ingereken,
ahogy küszöbökön szoktál.