arccal a jövő felé fordulva egyesülnek a szerepek és a vágyak
barátaim testvéreim az úrban közös anyaggá leszünk és boldogok
képzeletbeli térbe őrölve oldódik az egyéniség oldódik a saját tudat
barátaim testvéreim az úrban hitvány a beszéd mi kétséget szül bennetek
tenyeremből hull alá a bizonytalan valóság pora legyünk azonnal egyek
legyünk azonnal jók és tiszták egyesüljön a szeretet és a zaklatottság
kedveseim ti akik nem ismeritek az istent legyetek mind áldottak
barátaim testvéreim az úrban közös anyaggá leszünk és boldogok
nektek a legjobb mind közül nektek adatott meg a felelőtlenség felnőttkora
áldjátok a tudat alatt búvó patakokat adjatok hálát felebarátaitoknak
becsüljétek a véres századot adjatok hálát a százéves áldozatoknak
vízesésben hullik alá a halvány szeretet hajnali derengésben
öleljétek meg egymást barátaim testvéreim az úrban merre vagytok
nektek a legjobb a felelőtlen felnőttkor térdepel előttetek
név nélkül tét nélkül cél nélkül omladozik minden ami szent volt
lebeg a szeretet lebeg a fájdalom a test nem élő a test nem holt