Kanyó Ervin
csak úgy itt hagytak minket a semmiben.
azt sem tudtuk, kik voltak, miért tették.
akik hinni véltek figyelmet, jó szándékot –
hamar rájöttek, végzetesen félreértették
az ismeretlen múlt szavát. csak a szél
csapott át arcunkon, abból hallottak ki
bíztató hangokat. egyesek a kezdetektől
kétségbe vonták, hogy volt itt valaki.
a legfélelmetesebb csoport azoké volt,
akik meg sem akarták érteni a jelent.
ők csak mentek előre, bízva abban,
hogy erejük majd új édenkertet teremt.
a legtöbben végül mégis itt maradtunk,
az évek csak múltak vétlenül, hidegen –
s az eljövendő hős-korban egyre több lett
a derűs csendben bolyongó idegen.