Szerző: Tóth Alisa: A király esése (Mihók szakács meg az öreg király című mese, a Vmajdasági népek meséi c. könyv illusztrációja)
I
Megszorongat a hársillat
megtart, inkább,
és engedem
Körbevesz, elönt,
mint tegnap a tenger vize
Lebegnék ezen is,
mint a méhek
Ez a konstans
a sok ismeretlen
tényező örvényében
Mennyi tíz év?
Tíz hársvirágzás
és a megnyugvás,
hogy évről évre
visszatér valami
Tedd kezed
kezembe,
megszorongatom
Engedd,
körbeveszlek,
mint a hárs
édes illata,
mint tegnap
a tenger vize
A hársillat
leszek neked,
a tenger
hömpölygő
sós sűrűsége
Konstans leszek
II
(nem érted,
hogy ez a másodperc
már más mint az előbbi,
hogy minden múlik;
zsibog,
remeg
egy-egy pillanat;
hogy kopik a fénye,
de mindegy –
ha elengeded magad
megtart a gondolat:
az idén is virágzik a hárs)
Konstans vagyok