Lázár-Szűcs Anikó:  Mi lehet végtelen

Nem vagy te aszimmetrikus,

csak az egyik szemed nevet,

a másik meg sír

Írnék,

de mit –

a vágyat,

hogy írjak,

hogy bármi

(mi?)

nem minden –

napi

nem te

a te,

én

meg

vég –

képp

nem

én vagyok –

vagy csak alig, –

legyen

Mi lehet végtelen?

ez  nem –

ez fáj,

ennek véget

vetek,

ez tükör előttem –

nekimegyek

véletlen

végtelen

mise-en-abyme

ez,

és ha vérzek,

vérzik,

és végre jó

Hogy a néma

tengerben

fuldokolok,

csakis az én hibám,

szótlan,

félszeg mosollyal

tűrtem –

betűt, szavat

tűztek rám

beépített erőszakkal vált

énemmé

és énné

én –

mindig is

ezt akartam –

csak nem így