Mi mást tehet –
először hallgat,
meghallgatja
duzzadt,
terhes szavaid
– élnek,
őrült páfrányzöldjük üvölt
a holdtalan éjszakában
Válasza:
a szó,
az elhalványulás,
az éghajtogatás,
ami a sötétből
reggelt csalogat
De tompa a reggel,
pástétomos kenyeret majszol,
csipás szemet
morzsás kézzel dörzsöl
Nem gondol Atlaszra,
nem az ő hátán a világ
(Hallgat a reggel,
testem válaszol
Az én hátamon a világ)